1. Bilek (Bileca) 42,5245; 18,271

A bileki fennsík, vagy medence, Dalmáciában, a Trebincsica forrásánál található, 470 m magasságban, Hercegovina keleti részén, a montenegrói határon, Gackotól délre. Írják még: Bileća, Билећа, Bilece, Bilegja, Bileće formában is. Oklevelek bizonyítják, hogy a terület neve korábban „Bilechia” volt. A bizánci területre bevonuló, és letelepülő bolgár-törökök (utrigurok és kutrigurok) a bizánci Travunia helyén kialakítják Bilechia tartományt. A szlávok, az avarok után 600-650 között kezdték elárasztani ezt a területet, aminek a török hódításig (1463) urai is maradtak. (Ugyanez a névadási história megismétlődött a 13. században a mai Törökország területén. Ertogrul vezetésével nomád oghuz-török törzsek települnek le a Szakaria folyó környékén. Központjuk Szögüt (Sogut) lesz. A terület neve pedig Bilecik-re változik! Nem hiszem, hogy lenne olyan történész, vagy nyelvész, aki ezt szláv hatásnak tulajdonítaná.) A szláv „fehér” etimon kezdett bennem elhalványodni, amikor ezt olvastam: „Baján avar kagán[1], 10 000 kutrigur[2] harcost telepített le Ragusa vecchia (Dubrovnik) környékén”. Mint tudjuk, a szlávok a 6. század közepétől együtt laktak az avarokkal a Kárpát-medencében. A korabeli történetírók sokszor össze is cserélik őket. Az avar hadsereg gyalogságát csaknem egészében ők alkották. Az avaroktól függtek, földművelők, hajóépítők voltak. A 7. századtól gyakran támadták közösen Dalmáciát, amit még ugyanebben a században (a mai Ukrajnából származó szlávok) az avarokkal együtt meghódítottak. A szlávok avar szövetségben harcolva szállták meg a mai Szerbia területét, Havasalföld és Bánát felől. Bíborban született Konstantin azt írta, hogy Dalmácia ekkor csaknem teljesen elnéptelenedett, de a szláv hatalomátvétel utáni időkről így szól: „még most is vannak Horvátországban avar maradékok, a kiket avaroknak ismernek el...”. Az avarok birodalmának Nagy Károly vetett véget. A szláv törzsek, Gacka, Krbava és Lika, közé avarokat telepített és újabb törzsi közösségek jöttek létre (pl. Bužane, Hotuča, Lapac, Plase törzsek). Északabbra a német királyok nevében a friauli határgrófok uralkodtak, kik ellen a horvátok többször fellázadtak, és uralkodásuk alól a 9. sz. végén szabadultak fel, amikor a magyarok Pannóniát megszállták. A középkorban a Radinovics-dinasztia lakhelye volt. Az eddig talált legrégebbi dokumentum 1285-ből származik. Egy Rosin nevű egyént említenek Bilećből (de Bellec), amit ugyanaz a szerző Belj-el és a beljiekkel hoz kapcsolatba (megemlítve, hogy a főispán 968-ban halt meg.). Az ezen a helyen álló korábbi erődítményt a Mavrik cár idejéből származó dokumentumokban a negyven lerombolt vár között (szlovének és avarok rombolták le 598-ban) „Balki vagy Baljke”néven említik, ugyanakkor szerepel Belja és Beljići néven, egészen a dubrovniki „de Bellec”-ig, ami eléggé értelemszerűen utal a Bileć név eredetére.

Érdekes, hogy később „ezen a tájon különféle magyar szokások, sok magyarosan hangzó helységnév, ma is megtalálható – írja Fischer”.[3] Bilek nevű helységet Galgóczy tábornok hozta létre[4], „ott, ahol a törökök a síknak délkeleti szélén egypár katonai épületet emeltek volt a határnak biztosítására.”[5] (Galgóczy Antal dandártábornok 1878-ban szolgált Boszniában.) Az első világháború előtt a Monarchiának fontos katonai állomása volt itt. (Itt őrizték ekkoriban a hazát a 69-es székesfehérvári gyalogezred katonái is.) Lapoda Lexikona szerint csinos mecsettel; dél-magyarországi kis városokra emlékeztető külsővel rendelkezett. Ha ez a terület őrhelyül szolgált a törököknek, és később a Monarchiának is, miért ne láthatta volna el ugyanezt a feladatot ezer évvel korábban is? Ekkor itt volt az európai Kelet és Nyugat határa. Akkor pedig a bilek, (jelző, őrhely) megnevezés éppen ideillő. „Sajátságos jelleget Bilek azáltal nyer, hogy a magaslatok körülötte mind meg vannak erődítve.” – írja Asbóth. A bizonytalanság az elnevezésben nyilvánvalóvá vált előttem, amikor a helybéli parókia (Bilećka parohija) papjai sem tudtak magyarázatot adni a név keletkezésére. Szerintük a szláv eredetű Belec, Belota, Beloća (fehérség) és hozzá hasonló személynevekből származhat: „A Bileć nevet szlovén eredetűnek tekintik, és jelentése a Belec, Bjelota, Bjeloća és hasonló tulajdonnevekből származik. Török és osztrák könyvekben Bileć-et Bilek-ként említik, ami viszont valami ismertetőjeggyel (billog) való kapcsolatra utal. (Kiemelés: tőlem)”[6]

Prof. Novak Mandić Studo történész - Zemja zvana Gacko című könyvében, az 1285-ös kéziratról szólva, említi meg Rosin de Bellec nevét. A Belec, Beled és Belud személynévről már részletesen írtam Beled falunál. Most újra találkoztunk vele, Bellec formában. A kapcsolat Varasd-megyei Belec várának nevével nem zárható ki. Ezek olyan összefüggések, amik csak együttesen vizsgálhatók eredményesen. Íme két idézet a könyvből: „Senki sem tudja biztosan, hogy mikor mondták ki először és mikor terjedt el a Bileć név. És éppen ez a csodálatos városnév különböző magyarázatokat rejt magában, amelyek a történelem és a legenda közt mozognak.” „Egyesek azt állítják, hogy Bileć – mivel a Trebisnjice folyó forrásainál (két forrás volt) jött létre – a bi (kettő) leće (forrás) szavakból kapta a nevét. Ha így van, megbocsáthatunk azoknak, akik tévesen használják ezt a főnevet, mintha többes számú lenne (itt ragozások következnek, amit nincs értelme magyarosítani.) A nép, akinek kétségtelenül megvan a maga igaza, azt mondja: Amikor a dubrovniki kereskedők karavánjaikkal ezen a kicsi és szegény településen szálltak meg, barátaik kérdésére, hogy milyen volt, állítólag azt mondták: „hát, volt (hol) lefeküdni” (bi=vala, volt, régiesen; leći=lefeküdni, azaz: volt hol éjszakázni.) És így keletkezett Bileć neve.”

Erről a területről ír az 1837-es „Revue du Nord”,[7] Hercegovina történelmi emlékei címen. A bileki fennsík (Travunia) és Klobuk francia nyelvű leírásánál szerepel a Bilecz kanton megnevezés: „L’ autre commune se compose des trois comtés du canton de Banjani et Bilecz.” (Ami később Trebignitza lesz a szöveg szerint. A franciában nincs „cs”hang. Ezt általában „cz”-vel jelölik.) A fontos az, hogy az összemosódó avar-szláv hatalomátvétel után kialakuló Bilechia etimonja nem lehet szláv beo, vagy belo. Travunia térképén Bilektől keletre a Tara folyó mellett látható Bjelopolje helység, ami nagy valószínűséggel Fehérmezőt jelent. A helybeliek adta szláv magyarázat a következő: Tavasztól kezdve kamilla virág (белa радa) borítja be a mezőt és a „Бијело Поље” név innen származik. Elképzelhető, hogy az Eszék melletti Bijelo Brdo (magyarul: Bielobrdo, Bieloberdó, szerbül Бијело Брдо) szintén a kamillamezejéről kapta a nevét? Vagy a bijelo mégsem mindig beo?!

Bileća ma 7,5 ezer fős város és 12.000 fős (99%-ban szerb, 1% bosnyák) helyhatósági terület Trebinje régióban, a róla elnevezett víztározó tó partján. A tavat 1966-ban a Trebincsica felduzzasztásával hozták létre. Hossza 18 km, szélessége 3-5 km.

2, 3, 4, 5, 6. Gorna Belica. 41.22360; 20.55748. Dolna Belica 41.21250; 20.63541. Belica 41.40282; 20.94852. Bilisht (Bilisha és Bitincke) 40.62750; 20.99000. Belica. 41.67689; 21.30502 és Gorna Belica 41.68419; 21.31210

A Macedon Köztársaság ezen falvai, a Kozjak víztározó délkeleti partjától (a Karadzica-hegységtől) délnyugati irányban le, egészen a Jablanica hegységig helyezkednek el. Kivéve Bilisht, ami Albániában a Görög határ közelében található. Neve bolgárul: Билища, albánul pedig: Bilisht. A Balkáni háborúkban sokat szenvedett Macedónia területén vannak ezek a Belica nevű helyek, amelyek lakossága mára már teljesen kicserélődött. Gorna Belica mellett a Belesnica folyó folyik (река Белешница). Az azonos nevű (Belica) falvak melletti patakocskák nevének felsorolásával az a célom, hogy bemutassam, hogy a patak neve származik a faluról és nem fordítva. (Az említett – kicsinyítő, becéző képzővel ellátott -- víznevek: Beliska, Belicsenszka, Belesnica). A kis, 22 fő lakosú szmolenszki (orosz) Belica is a Belica patak partjánál létesült. (54° 2′ 37″ N, 32° 10′ 36″ E). Itt miért történt volna a névadás másképpen, mint a többi Béla, vagy Biala nevű patakoknál?

7. Biljaca, (Bilaçë, Biljace, Biljača, Biljače, Bilace, Belja) (42.3558; 21.7494)

Serbia & Montenegro területén, Vranje-től délre, a Déli-Morava jobb oldalán, az E75-ös út mentén, Kosovo-polje Dél-keleti határát képező Crna-hegység keleti oldalán, a Preševo-szorosnál, van. Kosovo Polje, szerbül Косово Поље, Rigómező. Ez egy nagy, köves síkság - 52 km. hosszu és 22 km. széles - Koszovó területén Mitrovicától délre, Prištinától nyugatra. A síkság déli részén van a Sarhegy, melyen át szoros vezet Kacsaniktól Makedoniába. Egykoron, Törökország Kosszovo vilajetéhez tartozott. Több csata színtere volt, mivel a síkság stratégiai szempontból igen fontos terület van. Szerbiába ugyanis dél felől csak a Šar-hegység szűk átjáróin, a Kačanik-szoros és a Preševo-szoroson keresztül (a mai macedón-szerb határon) lehetett bevonulni, így a Rigómező északi oldalán fekvő Kopaoniki előhegyekben lehetőség nyílt a behatolók megállítására. Az első rigómezei csata a Balkán középkori történelmének sorsdöntő eseménye volt, amely 1389. június 28-án (a régi ortodox naptár szerint június 15-én) történt a szerbek és az Oszmán birodalom hadai között, Priština városa közelében. Bár közvetlenül a csata után még nem volt egyértelmű, hogy ki győzött, az események a továbbiakban az Oszmán Birodalom gyors balkáni térhódításának kedveztek. Esetünkben ez a második török nyelvű hatás. (Elsőnek az avart számítom.). Hasonló nevű település van Bosnia & Herzegovinában. A név eredetéről szóló helyi változatot ott írom le. (V. 3.)

A Belasica-Belesz (Беласица, Б̀елес, görögül: Béles vagy Kerkini. Régi neve: Kalabak) hegység, pedig a görög-macedon-bolgár határnál, az ókori kereskedelmi utak mentén, húzódik. (41.33145; 22.97928) II. Baszileiosz (976–1025) bizánci császár itt mért végzetes csapást Sámuel bolgár cár (980–1014) seregeire, 1014-ben. A görögök annyi bolgárt megöltek, hogy ettől fogva II. Baszileiosz császár felvette a bolgárölő (Bolgarokontosz) nevet.

8. Belitsa Белица (Belica és Báljá) 41.95102 23.55861

Belitsa/Belica, Bulgária blagoevgrádi körzetében, a Rila-hegység legmagasabb csúcsa, a 2925 m-es Muszala hegy alatt, ezerméteres hegyek déli lábainál, a Meszta folyó völgyében, fekszik. A közeli Belicska patak (Беличка) valószínűleg a helységről kapta a nevét. Korábban itt is két falu volt, Belica és Báljá (Белица и Баля) amelyek a 17. században egyesültek. (Mint a lengyel Bielitz-Biala). 1903-ban az Ilindeni (Illés-napi), majd a Preobrazsenszki-felkelés következményeképp Belicát felgyújtják, és porig rombolják. Csak az 1912-es Balkáni háború hozza meg a felszabadulást, de az önálló Macedónia megalakulása csak Nagy-Jugoszlávia felbomlása után, az 1990-es években következik be. Közeli nevezetességek a rilai kolostor és Melnik műemlékházai. Ezen a vidéken élnek a pomákok[8], a mohamedán vallású bolgárok. Őket érte a legerősebb török hatás, bár az anyanyelvüket megtartották.

9, 10. Belitsa (Belica) 41.817; 24.900 és Belintash 41.8472; 24.9663

A Rila menti Belicától nem túl messze, van még egy másik Belitsa (Белица) nevű kis török falu, 238 fő lakossal, amelyet a régi, 1576-os, török defterek (adó nyilvántartások, турски реквизиционен регистър) is említenek. (Lásd: „Исторически преглед”). Ez egy 8-900 m magas fennsíkon, és a Csepelarszka folyóba ömlő, Jugovszkata reka völgyében található félúton a Banite és Jugovo helységek között, a 8611-es út mentén. Közeli nevezetesség a bacskovói kolostor. A falu a Belicsenszka nevű patak bal partján terül el. A helyi legenda szerint, egy csodálatos monda beszéli el Belica falu nevének történetét. Réges-régen Icát (девойката Белиша), a település legszebb lányát, akit mindenki Bela (ragyogó) Icának hívott, elrabolták az ottomán török csapatok. Inkább a halált választotta, mint a fogságot, és egy magaslatról a folyó mély vizébe vetette magát. Azóta, a szépség bátorságának emlékére a települést Belicának hívják.

Keletre, légvonalban alig 6 km-re Belicától, a Rodope hegységben van egy szikla, aminek Belintash (Белинташ) a neve. Nevét az ótörök nyelvből – „a tudás kővének” (умен камък или камък на знанието) fordítják, és régen a trákok szent helyként tisztelték. Nekem az Olt mentén, a Baróti-hegység nyugati lábánál, festői környezetben fekvő kis falu, Bölön – Belin jut róla az eszembe, amit 1334-ben Belen alakban említenek először. No és a Bélhavas, a Cibles/Széples hegy, meg a bükki Bél-kő. Szent helyek – hasonló hangzással! Mindez véletlen lenne csupán? Ami biztos az az, hogy a fehér bela szóhoz semmi közük sincs, és török eredetű mindegyik név.

11, 12. Debelec 43.04399; 25.62140 és Kabile (Cybele) falu 42.52753; 26.47636

A második bolgár királyság fővárosa Veliko-Tárnovo alatt, Debelecnél is folyik egy Belica nevű patak, ami a Jantrába ömlik. De, természetesen a Debelec névnek sem a „belec”-hez, sem a Belicához semmi köze nem lehet -- állítják a helybéliek. Ez inkább debella -- nagy testű, tenyeres-talpas nő – fogalmat takarhat. (Н. Станев: „селото е получило името си от билката >дебелец< --тлъстига, дебела мара”). Ráadásul egy szélsőségesen szárazságtűrő, igénytelen növénynek, a kövirózsának, más néven fülfűnek, is az egyik népi elnevezése a bolgároknál az, hogy: „debelec” (Семпервивум, Дебелец). A kapcsolatra a másik vulgáris nevéből, a „babin kvász”-ból következtethetünk. („бабин квас”, azaz vénasszony kvász). Hát, ezzel inkább nem szállok vitába, bár lenne pár kérdésem a témához. Például: Debelec, Belintas, Bélhavas. Lehet-e kapcsolat e helységek neve és Cybele között? Kissé meredek gondolat, de miért ne? Összefügghetnek a szkíta időkből visszamaradt, majd a rómaiak által is átvett Cybele (Kybele) kultusszal. A frígek nemzeti istenasszonyát, az összes istenségek anyját, akinek több neve is fennmaradt (Phrygian: Matar Kubileya/Kubeleya "Kubeleyan Mother", „Magna mater”, perhaps "Mountain Mother", may be read „Mother of the Mountain”), nemcsak Kis-Ázsiában és Rómában tisztelték, hanem a Balkánon és talán Erdélyben is. Bizonyosság erre a bolgár Kabile falu, aminek az eredeti neve Cybele volt, továbbá az erdélyi Cibles, vagy Széples, románul Munţii Ţibleş, hegység neve, továbbá a Kebele nevű falvak és patakok Zalában és a Maros mentén. Az anatóliai „Kubaba”-t (Kububa. Sumér: Kug-Bau) és a frígiai „Kybele”-t a görögök gyakran azonosítják. Elképzelhető, hogy a hunok utódainak számító székelyeknél, csángóknál, Csíkban fennmaradt „Babba” tisztelet, az istenanya tisztelete, még a kereszténységet megelőző pogány, szittya, sumer időkből maradt ránk, és alakult át Szűz Mária tiszteletté. A szkíta mágikus világképben a Természet Anya maga az Egy Isten. A Természet Anya másik neve: Boldogasszony. Ezt . DACZÓ Árpád: A gyimesi Babba Mária című írásában így fejezi ki: „Isten volt tehát Babba Mária: a gyermekeknek ő volt az egyetlen Isten, a felnőtteknek pedig egyenlő volt az Istennel.”[9] Marosvásárhelytől 10 km-re keletre, a Hosszú-patak mentén, 3-400 m magas dombok között találhatjuk Kebele 46.542778°, 24.694722° falut (románul Sânişor, németül Sankt Agnes). 1,5 km-re tőle nyugatra van Kebeleszentiván (Ivăneşti) falu 46.533333°, 24.683333° Sokan úgy gondolják, hogy a falu a hegyek kebelében fekszik, innen a neve. (A magyar kebel főnévből, hajlat, mélyedés értelemben.) Kebelétől a Nyárád mentén Beren, Bekecsen keresztül Szovátáig vezetett a római út. Orbán Balázs leírása szerint az itteni várak (mikházi, Remete környéki, bekecstetői, csombodi, nagykői, firtosi, szakadáti, görgényi, tompai, vityáli, stb.) „alakja, fekvése és épületanyagjáról ítélve, a római kor előtti, vagy utánni ugynevezett barbar építkezések sorába tartozik;”A Bekecs hegy (1080 m) lábánál, elterülő Remete (Köszvényes-Remete, románul Eremitu), 46.67303; 24.93339 környékén a Bélmező pataka mellett volt Bélmező vára. Bere, Bél, Bekecs avar-magyar szavak. Kebelére Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára két etimológiát is ajánl: az egyik a szláv „kanca”, a másik „hegyektől körülfogott hely értendő“. Igen gyenge, gyermeteg magyarázat mind a kettő, de nem egyedülálló. Orbán Balázs azt írja Kebeléről, hogy „nevét hegykebelben fekvésétől nyerhette, bár hagyomány szerint e falu eredetileg az említém Sóskút völgyében feküdt.” Magyar Adorján A Lelkiismeret Aranytükre című írásában 2006-ban a következőket írta: „Ezért szokták volt Kübelét sok emlővel ábrázolni (lássad az „Efezusi Diana” szobrát sok emlővel, fekete arccal, kezekkel, lábakkal). Mivel pedig az emlő, domborulatként, a dombokkal, hegyekkel hozatott jelképes összefüggésbe, ezért lettek a kabaroknál a dombok és hegyek ez Istennő szent helyei. Innen származik az arab nyelv gebel = hegy szava is.” Vagy egyszerűen azért, mert a frigiai istennő nemcsak az istenek, hanem a hegyek anyja is volt: Μήτηρ Ὀρεία "Mountain-Mother"; Mother of the Mountain. (Roller 1999, pp. 67–68). Ez illik az Ivánscsica hegység és Krapina folyó közötti magaslat közepén fekvő Kebel-re is, 46.06823; 15.97103 Sveti Križ Začretje és Maček között. A szláv, szlovén nyelvekben a „kobila” egyik jelentése valóban „kanca”. Vasmer szerint ez a latin „caballus”-ból (igásló, gebe) származik. Azon kívül, hogy a „kebele” szó alakja sem hasonlít a „kobilára”, miért pont egy gebéről nevezték volna el Erdélyben, az Őrségben, a Krapina folyó mentén és Bulgáriában is a falvakat és a patakokat? Ha megnézzük az erdélyi és a zalai dimbes-dombos – igen szép -- tájat, akkor rájövünk, hogy olyan, mint általában minden folyómelléki táj. Természetesen vannak személyek, akiknek mindenről a szex jut az eszükbe. De itt nem erről lehet szó. A „Kebele” a „Kibele”-re valóban hasonlít, és az ilyen átalakulásra talán még a nyelvészek is rábólintanának. Mindegyik helyen találtak római kori emlékeket. Az istennőre, tündérre, babbára, utaló legendák, mondák, Cybelére utaló földrajzi helynevek vannak a környéken. Ha pedig így van, akkor a rómaiaktól kellett, hogy legyen folyamatos átadó lakosság. Ez pedig a székelyeknél megvolt. Egy másik Kobilje, 43.39111; 21.01721 Szerbia és Montenegroban van. Módszerem, amely összefüggéseiben vizsgálja a helyneveket, tehát egy, a kancánál és a kebelnél is sokkal értelmesebb változatot kínál: a Kybele (Kybebe) kultusz avar-magyar utóéletét. (Kybele egyik attribútuma volt a jogar, mint a csíksomlyói Babba Máriának.) Talán nem véletlen, hogy a legenda Traianus útjának maradványairól, Tündér Ilona kastélyáról és kincseiről szól a kebelei tetőn. (A magyar Nagy Világanya Tündér Ilona Földistennő és a Napisten anyja volt. Erdélyben húsvétkor tojást dobáltak az égre, arra emlékezve, hogy valamikor Tündér Ilona "tojta" a Napot.). Kybele istennő Kr. e. 205-ben, Phrügia-ból került Rómába. A görögök által phrügöknek (phryges, Φρύγες) nevezett nép viszont a Balkánról, több hullámban, a Kr. e. 13. század végétől kezdve vándorolt be Anatóliába. Ha valahol helye van az Istenek Anyjának, hát akkor ez a Balkán!

Kebele patak folyik Zala megyében. Itt valaha a nyugati székelyek éltek. A Kebele délre elhagyva az országot, Szlovéniában torkollik a Lendvába, amely országhatárt képezve a Kerkába ömlik a Murához való csatlakozás felett körülbelül két km-rel. A partján van Kebele (Kebeleszentmárton, Kobilje) község, ma Szlovéniában a Muravidéken. Ide, valószínűleg a székelyekkel együtt jött az elnevezés. (A Mura túlsó oldalán van a szlovén Belica). Itt van a nemesnépi Magyar-szlovén határátkelőhely. A település már a kőkorban lakott volt és római kori leleteket is találtak itt. Elképzelhető, hogy a Nemti (ma Lenti) várának részét képező Belatinc (szlovénül Beltinci) 46.60791; 16.23651, "Belethfalwa" néven, már korábban is létezett, és beletartozhat a vizsgált BLC helyek közé, mint „Belecfalva”. Találkoztunk Kebel nevű hegycsúccsal Szlovéniában, Benete településnél. Van egy másik feltételezésem is a Debelec név eredetére, de ezt adatok hiányában csak megemlítem: Álmos atyja Dentumogerben az Eunedubeli vezér leányát (filiam Eunedubeliani Ducis) vette el. Itt Eune egyenlő Enéh anyaistennővel, míg DuBelian, (azaz DeBelec-ian) a másik két isten: Du és Bél. Együtt az isteni triász! A debellák egyébként Bél isten papnői voltak!

[1] Baján avar fejedelem volt, aki 568-ban megszállta Erdélyt, a Tiszántúlt és a Dunántúlt is. A langobárdok előle menekültek el Észak-Itáliába. 582-ben Szirmium várost és a környékét is elfoglalta.

[2] Az onogurok,szaragurok,utrigurok,kutrigurok rokon népek,ezek beletartoztak Atilla birodalmába.

[3] Götz László: Keleten kél a nap. 283. old.

[4] Bilek, járási székhely Mosztar hercegovinai kerületben, a Várdártól a Trebincsica forrásáig terjedő 480 méter magas fensikon, a montenegrói határon, (1885-ben 419 lakossal.) Az új Bilek, Galgóczy tábornok alkotása. (Pallas Nagylexikon)

[5] Asbóth János: Boszbia és a Hercegovina. Millenniumi kiadás. (1887-es kiadás alapján) 166. old.

[6] Друга билећка парохија: ПОДАЦИ О ПАРОХИЈИ Bileća info. 05 oktobar 2007

[7] Revue du Nord. Journal des sciences militaires. Kiadó: R. Chapelot., 1833 Az eredeti a Michigani Egyetem könyvtárból származik. Kiadás éve: 1837. Az eredeti az Oxfordi Egyetem könyvtárból származik.

[8]Pomákok. Bulgáriában, Görögországban, Macedóniában, Albániában és Törökországban élnek. Anyanyelvük bolgár. Bulgáriában létszámuk kb. 300 ezer. Bolgárul beszélnek, egy részük tud törökül is. Egy részük töröknek, más részük bolgárnak vallja magát, a legnagyobb rész, pedig nem rendelkezik etnikai tudattal, hanem egyszerűen "muzulmán" névvel illeti magát.

[9] Megjelent: Népismereti Dolgozatok 1980. Kriterion, Bukarest, 1980. 231-239.old.