III. 21. Bilak. (Domneşti) 47.03410; 24.47805

Besztercétől délre, a Sajó jobb partján, ma Romániában, Beszterce-Naszód megyében lévő kis település. (Domneşti román névvel még két nagyobb falu van, 45.2; 24.8 és 44.4; 25.9 koordinátákkal.) Régi neve Biluk (besenyői járás.) Pallas Nagylexikon: „Bilak -- kisközség Beszterce-Naszód vmegye besenyői járásban, (1891) 715 oláh és német lakos.”Római település volt Neridon néven. TESZ 1. Kötetben azt írják róla, hogy a 13. századi (1246, 1263) dokumentumokban Byolokol, Bylokul, Bylok, Biluk, 1415-ben Vylak néven is szerepel. (B>V hangváltás BIL=VIL) Elsődleges névváltozatnak a Bivalyakol-t tartják. (Megjegyzés: az általam már említett kun „bila”, vagy a szláv török átvételű билo – ütőér, hegygerinc, jelentésű szó (a бити, битка - üt, ütközet szóból) esetleg a bilak – bilek magyarázat szóba sem jön, annak ellenére, hogy besenyők lakta területről van szó!). Vistai András János Erdélyi helynévkönyv című adattári tallózásaiból hasonló dolgok derülnek ki, kiegészítve azzal, hogy „Bylak (Biallak: ’bivalylak’) 1246-ban püspöki udvarhely (curtis pontificalis) Harinával együtt. Valójában Harina lehetett udvarhely és „Bivalakol” annak gazdasági tartozéka. IV. Béla király ugyanolyan kiváltságokat ad az idetelepülőknek, mint Harina telepeseinek. 1282-ben IV. László megújította a kiváltságot. 1449, 1483 Bylak, a Harinai Farkasok, János, Tamás, és Miklós birtokai. 1502. XI. 25 Belyeghallya Harinai Farkas János birtoka.” Láthatjuk, hogy neves szakemberek azonos eredményre jutnak, ha kizárólag nyelvészeti szempontokból kiindulva, különállóan vizsgálnak egyes helyneveket. Az egyetlen támpontjuk az volt, hogy a dokumentumokban szereplő egyik-másik névváltozat (a Byolokol, Biallak) hangzásában hasonlít a bivalyakol, bivalylak szóra! Vagy egy másik népszerű változat a "belénd – bölény" mintájára: "bilok – tulok" párhuzam. Népszerűségét a baranta sportnak köszönheti, ahol a különböző képzettségi szinteket ősi magyar állatnevek jelképezik. De a „bilok” szó bivaly, vagy tulok értelmét senki nem tudta komoly érvekkel alátámasztani. Baski Imre: A baranta és ami körülötte van írásában úgy fogalmaz, hogy a „bilok” szó „relytélyes” és „senki által nem ismert”. Hát, így lesz Bilakból bivalyakol, vagy bivalylak. Például Tóth Valéria, Lőrinczi Rékával egyetértve a Bilak helynevet („a kései ómagyar kor elhomályosult neveinek etimológiai csoportosítása során”) magyar lexémából, az aszó köznév mintájára, a Bivaly-akolból eredezteti: Nyár-aszó=Nyárszó; Szik-aszó=Szikszó; Száraz-aszó=Szárszó, illetőleg Bivaly-akol=Bilak. Szerintem itt is, ha a keletkezéstörténet előtérbe kerülne, akkor az akol lexémára jobb példát is találhattak volna, mint a Kniezsa István által kitalált (szerintem téves) Bilak magyarázatot.[1]

Most kezdjük el a vizsgálatot az általam javasolt módszerrel. Járjuk körbe a környéket és nézzük hozzá annak történelmét, és a szavak értelmét. Illesszük rá BLC algoritmust, nézzük meg, hogyan felel meg a „bélyeg-jel” feltételnek ez az állítás? Első segítség Harina (1246: Herina), és annak ura a Harinai Farkas család. Harina és Bilak, közte Necz falu és a Sajó. Melyik az udvarhely és melyik a gazdasági tartozék? Nincs rá semmiféle bizonyíték. Királyaink mindkét helyet azonos kiváltságokkal ruházzák fel. Valószínűleg régebben meglévő, névvel rendelkező helyekről van szó (a tatárjárás miatt néptelenedtek el), és egyébként sem valószínű, hogy egy frissen, emberek számára kialakított telepet ólnak, istálónak, vagy akolnak nevezzenek el. Elvárható tőlük ennyi igényesség. És miért a folyó túloldalára tennék az udvarhelyet? Necz közelebb van, valószínűleg már létezett.[2] Mi az a Belyeghallya birtok? Hol található? Kiderül, hogy a Sajó jobb partján fekvő Bilaktól észak-nyugatra, ott ahol a Sajó a Szamosba ömlik, van Bethlen falu (Beclean) és a közelében, a Szamoson túl, emelkedi egy másik Bilak-hegy, ahol római emlékeket találtak. Ugyanitt van Bélyegalja (1456: Belyegsalja, 1502: Belyeghallya, 1576: Beleghallya, 1596: Beliegalia, 1619: Beliechalia, 1783: Bilak). Gondolom ennél a névnél senkinek sem kell több bizonyíték arra, hogy Bélyegalja földrajzi helynév valamiféle kapcsolatban van a bélyeg szavunkkal. Ha itt a bélyeg-beleg-beileg-beilec-bilak összefüggés egyértelmű, akkor pár kilométerrel a Sajón felfelé miért lenne a bélyegből bivaly?

Bizony sok „bivalka” van Erdélyben, és kiváló minőségű tejet adnak. A hegyeket és a telephelyeket azonban mégsem róluk nevezhették el (szerintem), hanem inkább a szerepükről, ami igen gyakran az őrhely volt. Mint például a Strázsa falu neve, Bilak hegytől délkeletre, az 540 méter magas Magura hegy északi oldalán, a Magyarigennel szomszédos, Alvinczi járásban. Strázsa földrajzi helynév van még Temes vármegye fehértemplom járásban (Lagerdorf), Monoron, a Pilisben, a Tátrában (Strázsa - Stráže pod Tatrami. Ma: Poprád része) és még ki tudja hány helyen. (Sztrázsa nevű községek vannak a már említett Nyitra vármegye szenici, a Szepes vármegye szepesszombati, járásokban, stb.) Még az Alföldön is van Strázsa-domb, Szekszárdon Strázsa hegy. Az esztergomi Kertváros Strázsa-hegyét szerencsére nem Belec, vagy Bilo hegynek nevezték el, mert akkor az Isten se mosta volna róla le a szláv „fehér” jelzőt, úgy világítanak messziről a fehér mészkövei. A szó jelentése: őrség, őrhely, eredete – ismeretlen, mondják az óvatosabbak. „Az őr, őrség jelentésű szláv eredetű strázsa szó valószínűleg a korai magyar állam határvidékének (a gyepűnek) az őrzésével foglalkozókra utal.” – állítják azok, akik nem hisznek abban, hogy a szláv nyelv (különösen az orosz) tele van magyar (ősi, Árpád bejövetelét megelőző), illetve török eredetű jövevényszavakkal. Belec, Bilo, Őr, Strázsa – egyazon fogalom kifejezései – jelző, jeladásra alkalmas (legtöbbször magaslati) „jelölt”, „megbillogozott” helyek. Van egy másik feltételezésem is. Ez a Béla névre alapoz: a hely, ahol Béla lakik=Béla-lak. A Horger törvény szerint ez: Béllak>Bélak>Bilak formába megy át. (Horger-törvény: az egymást követő két nyílt – azaz magánhangzóra végződő – szótag közül a másodikból kiesik a rövid magánhangzó.) Lásd a Biallak írott formát. A két mássalhangzó közötti é>i váltás gyakori. (Lásd például Bélbor>Bilbor, vagy az alföldi tájszólásban: vér>vír, fehér>fehír, szép>szíp stb.). Ez a változat nem mond ellent az alapteóriámnak sem. (Döntsd el tisztelt olvasó, hogy a „bivaly-lak”, vagy a „Béla-lak” a megfelelő etimon. A Bél, Béla nevű helyek felsorolását itt megtalálhatod. A bivalylak szó nem elégíti ki az említett hangváltozási törvényt, mert a második szótagja zárt. Döntésed helyes lesz, mert bizonyítani nem lehet egyiket sem!)

            III. 22. Eremitu, Bélmező vára (Nyárádremete, Köszvényes-Remete) 46.67111; 24.95639

Köszvényes-Remeténél, amely Marosvásárhelytől 34 km-re északkeletre, a Vityal-pataknak a Nyárád folyóba ömlésénél fekszik, Szováta üdülővárostól 18 km, a Bekecs hegy (1080 m) lábánál, a Mező-havas (1777 m) közelében. Orbán Balázs ötödikként említi a környékbeli várak között és így ír róla: „A falun (Remetén) felül jobbpartilag Nyárádba szakadó Bélmező pataka mellett levő Bélmező vára. A nevezett patak balpartján egy szeszélyes idomú sziklaszál emelkedik fel, minden oldalról oly függélyes meredeken, hogy csak keleti oldalán lehet nagy ügygyel-bajjal feljutni a sziklacsúcs azon átmetszése, mely ott mély sziklafolyosót alkot, valamint az alább levő sziklabarlang is egyaránt a természet műve; emberi erődítés csakis az említett keleti oldal alján van, hol egy még most is 4 öl mélységű és ily szélességű sáncz köríti a hegyet. E szerint ez legfelebb alkalmi menhely volt, hol a megmászhatlan sziklacsúcs tetjén néhány család megvonhatta magát, s honnan kővel is agyon verhették az ellenséget. Az említett gyengébb keleti oldalon levő sáncz nevelte a természetileg erős helynek védképességét.” Bélmezőben az alapszó a „mező” lehetett, erre utal a patak és a havas neve is. A mező és a havas jelentése ellentétes. A mező síkságot, a havas kiemelkedő hegycsúcsot jelent. A hegynév csak úgy alakulhatott ki, ha a hegycsúcs a „Mező” patakról kapta a nevét, (mezői havas) aminek a jelzője volt a „bél” szó. Más esetben a várható elnevezés „Bélmező-havas” lenne. Bélmező vár elnevezés véleményem szerint a Bélbor (bori Bél) falunévhez hasonlóan alakult ki, tehát a „Mezői Bélvárról” és béli Mezőpatakról, Mező-havasról, van szó. „Bizonynyal mindenki, miként én is, el fog csodálkozni a régi várromoknak azon nagyszámú csoportositásán, melyet itt Remete környékén, a havasoknak alján találhatunk, s bizonynyal mindenkiben felébred a tudvágy, ismerni a kort és népet, mely ezen várakat, ezen egymással egybefüggésben levő erőd-lánczolatot épitette; fájdalom, e tudvágyunkat a történelem ki nem elégiti azért, mert e várak mind a történelmi kort megelőzött titokteljes korszakból származnak; csak homályos hagyományok költhetnek az észlelve vizsgálóban homályos sejtelmeket, csak ezen feledett romok, ezen tiszteletet ébresztő maradványok azok, melyek a távol mesés kornak kőepopeájaként fennmaradtak, melynek még valahai lételét is megtagadná, elvitatná a kétkedve hivő jelen, ha e várromok csalhatatlan tanujeleként fenn nem maradtak volna mint emlékoszlopai e messze letünt korszaknak.” – fogalmazta meg a gondolatait Orbán Balázs. A „BÉL” név, és használatának kiterjesztett, és általános, elemzése segíthet felderíteni a rejtélyt. Bélmező nevű települést említettek még a régi oklevelek Zilah és Zalaapáti környékén is. Zilahnál Vármező nevű település is van, ugyanúgy, mint Nyárádremeténél, a Mező havas előterében. Vármező (Câmpu Cetăţii) nevének első tagját, a felette emelkedő 823 m magas Várhegyről (Kétág közti hegy) kapta. Ez a vár „egyike nevezetesebb és terjedelmesebb ősvárainknak koronázta a Kétág közti büszke hegyormot.” – írja róla Orbán Balázs. A várrom alaprajza O.B. A Székelyföld leírása IV. kötet, XVI. fejezet 94. oldalán megtalálható. Orbán „az Árpád előtti Székelyföld – a rabonbánok ős hazájá”-nak tekinti ezt az ősi várrendszert és ez az avar-magyar korba vezet vissza bennünket. Itt kell tehát keresnünk a névadás motivációját és logikáját. A „segédnevek”, (Mező-havas, Vármező, Bélmező, Bélbor, Bél falu, Bél patak, Béli hegyek, Bélhavas) és azok földrajzi elhelyezkedése indokolja a feltételezést, hogy Bélmező vára egykor Bél vár nevet viselhetett a rabonbánok idejében. Ahhoz, hogy a „bél” nevet kiterjesszük Bélá-ra, nincs szükség nemek (nőnem) erőltetett bevezetésére, hiszen ilyen a magyar nyelvben nincs. Béla név viszont van. Birtokos viszonyban Bél vára Bélé, Béláé, vagy többes számban Béléi, a hozzá tartozók pedig Béléiéi és így érthető a „Belaj” „Belley” változatok kialakulása a „fehér” jelentés közbeiktatása nélkül is. A Bélek, Bélák tulajdona: vára, pataka, hegye avar-előmagyar és avar-ószláv nyelven is egyformán hangzott és egyforma jelentéssel bírt az egész Kárpát-medencében és környékén, míg ennyi szláv „fehérség” nem magyarázható sem a tisztasággal, sem jéggel, hóval, vagy a szikla színével sem. Természetesen vannak kivételek, – hogy erősítsék a szabályt. Bélmező falu Lunca Mărcuşului 45.73424; 25.85654 van Romániában, Háromszékben is. 1956-ban különvált. Korábban Márkos (Mărcuş) része volt. 45.72068; 25.85924. Nem azonos a remetei Bélmezővel. A névadás motivációja itt nem ismert. Van viszont Bélmező-hegy is. Ez Margittától (Marghita) délkeletre, Cséhtelek (Ciutelec) fölött 47,2728; 22,3607, emelkedik 280 m magasan. Alatta, a 13. században Bel Mezeu falu feküdt. (Győrffy). Kiss László szerint neve a „bél, belső” és a „mező” alacsony növényzetű terület összetétele és erdőírtásra utal. Szerintem az alacsony dombokat már lehet „mezőhegynek” nevezni, szemben a „mezőhavassal”. Így már érthető a Bél Mezőfalu elnevezés (a Béli hegységtől északra), amelynek volt egy Mezőhegy nevű dombvidéke is az Érmelléki hegyek és a Réz hegység közötti területen, ahova az Alföld szinte benyúlik Biharkeresztestől. A „mező” jelző itt gyakori, lásd például Mezősas, Mezőpeterd neveket. A falut az 1913-as vármegye térképen Bélmezőhegy néven még jelölték.

III. 23. Bélbor (Bilbor)         47.06486; 25.49017

Csík vármegyében, a Kis Beszterce felső folyásánál, az 1436 m magasan lévő Bélbori szorostól délre lévő kis falu. Nevének második tagja a borvízből származik. A szomszéd város Borszék, Erdély egyik leghíresebb fürdő- és üdülővárosa. Itt folyik a Bor-patak. A terület toponímiáját ószláv eredetűnek tartják a Bor=fenyő; szék=irtás, tisztás; gyergyó=dzsurdzsevo=györgy; Bélij=fehér; logika alapján. „Fehér fenyves” – mondják. Ezt a magyarázatot – teljes egészében -- betanított sablonnak, népbutításnak tartom, de a könyvem témája miatt, csak a „Bélbor”-t illető kérdéssel foglalkozom. A borvíz, ásványvíz értelmű, amelyet itt már a 18. század elején palackoztak. „A Bélbor környéki ásványos források száma meghaladja a százat.” – írta Orbán Balázs. A magas szénsavtartalmú, csillogóan tiszta, átlátszó, színtelen vizet, teljesen felesleges „fehérnek” nevezni. Gondolom őseink sem találtak itt „vörösbor” forrásra, ami miatt meg kellett volna különböztetni a „fehérbor” azaz „Bélbor” forrást a vöröstől. (A főkutak vastartalma elenyésző volt az 1853-as bécsi vegyelemzés alapján.). „A Borszék talaja legújabb mészképződvény, amelyet a nép borkőnek nevez.” – olvashatjuk Borszék leírásánál Orbán Balázsnál. Savanyúvíz – ebből származik a „borvíz” megnevezés. Lehetne kelta eredetű is: a régi ír nyelvben a „bor” zúgó, pezsgő víz jelentésű volt. A kelta „ball” – bél, belső, az angol „belly” – has, kidudorodás szavakat nem tartom elég motiváló erőnek a fennmaradáshoz. Nem értem miért kell bonyolítani az egyszerű dolgokat. Kiindulási pont a patak neve: BOR. Borszeg, Borszög, Borszék, a patak hajlatában való elhelyezkedésre utal. Borszék a Kis Beszterce és a Bor patak szögletében van, a Bükkhavas déli lábánál. Csík vármegye határán van a Hargita, ahol a Bélhavas nevű csúcs van, Béla vár emlékével. Gyergyó Alfalunál a Békény patak csatlakozik a Maroshoz. Írtam Bélafalváról, Bélmező váráról, Bereckről. „E falukat szabad besenyők lakták” – írja Orbán Balázs. Borosjenőnél van Béli-patak, Béli hegyek, Bél falu. Ennyi Bél-Béla között meg kellett különböztetni egyiket a másiktól. Ez legtöbbször a víznevekkel történt. A Bor-patak melletti Bél. Az, hogy a jelzett szó megelőzi a jelzőt – nem ritkaság a honfoglalás kori helyneveknél. Láthattuk ezt, például Bélapátfalvánál. Itt KözépBÉL kapta az apátságról a jelzőt, és lett BÉLapátfalva. (Apátos Bél falu a jelentés) Közelebbi példa lehetne MÁRAmaros, ahol MARA a folyó neve és mors (= holt) a jelzője. Tehát BÉLbor-ban a hely neve a „Bél” szó, ami viszont a szlávságot megelőzően létező, „fény, világosság, előkelő, úr, hadvezér” jelentésű ősi hun-avar-magyar szó volt. Az említett kelta-angol „bél, belső, has” értelmet ilyen tömeges előfordulásban, földrajzi névadásra alkalmatlannak tartom ebben az időszakban, ugyanúgy, mint az ó-szlávból történő „hatalmas fenyves erdő” (dr. Cirbusz) levezetést. Bélbor mögött emelkedik a Muncsel és a (kis) Czibles! (A Kibele- Bél összefüggést részletesen lásd Munţii Ţibleş leírásánál.)

            III. 24. Belin (Bölön, korábban Böllen) 45.93446; 25.57241

Háromszék vármegyében, Sepsiszentgyörgytől légvonalban 20 km-re északnyugatra, a Baróti-hegység nyugati előterében, az Oltba ömlő Bölön-patak mellett, fekszik. 1334-ben a pápai tizedjegyzék Belen alakban említik először. Ekkor már templommal rendelkező hely volt. A templomot a szűz és vértanú Szent Katalin tiszteletére szentelték. Bölön környékén két hegy is a "vár" nevet viseli: a Bölöni-várhegy és Nagybölön várhegye. A Gömör-megyei Bellénynél már szó volt arról, hogy a Belen név ott is előfordult. Talán a Hargita közelsége alapozza meg az összehasonlíthatóságot a bolgár Belintash hegy nevében szereplő „Belin”-el. A bölöni „várak” és a rabonbánok múltja éppen úgy a távoli ködbe veszik, mint a hargitai Béla vár, vagy a bükki Bél-kő legendája. Belényes pedig nem más, mint egy „belines” hely.

III. 25. Bila    49.58690; 25.57652. Ukrajna.

Ternopol észak-nyugati külvárosa. Ugyanilyen elhelyezkedésű egy másik Bila 49.03545; 25.75951 Chortkov észak-nyugati részén. (A Szeret mentén Chortkov központja félúton van Bila és Ugrin falvak között.). A közelben van még Bile falu 49.60949; 24.76696 és Bilka nevű falu 49.59742; 24.62294. Lvov és Ternopol között több Bila nevű patak folyik. (49.60359; 24.79065/49.66052; 24.34845) Ez a terület, a Szeret környéke, Etelköz határa volt. Avar-magyar-tatár-ruszin-ukrán nyelvűek élnek itt már 1500 éve. A „bila” szó mindegyik nyelvből levezethető, így a név fennmaradása szinte problémamentes volt. A szláv „fehér” értelmű magyarázat csak egy ezek közül, de semmivel nem erősebb a többinél. A türk-török eredet szinte biztosra vehető, még a szlávban is. A hely történelmének alaposabb ismerete szükséges a válogatáshoz, hogy melyik hova tartozhat. Ránézve a névjegytérképemre, szinte hiányoznának ezek a helyek, ha nem lennének itt. (Ternopol koordinátái: 49.56667; 25.60000)

III. 26. Béla vára, Bélhavas (Hargita)          46.44874         25.58235

A Hargitának – úgy Csík, mint Udvarhelyszék felől nézve – három fő csúcsa van: az alsó (Bélhavas, Asztalkő és a csicsói Hargita), a középső: a madéfalvi Hargita, és a legmagasabb a rákosi Hargita. Az itteni várromokról, Béla váráról, Pogányvárról írja Orbán Balázs: „egykor büszke sasfészke a székely rabonbánoknak. Itt fenn a fellegekkel szomszédos sziklaszál tetején, – hol a vihar keletkezik, hol a villámok képződnek – ütöttek tanyát hajdan a hős székely nép daliás fejedelmei, itt székelt Upolet, hős fia a nagy Zandirhámnak, itt e büszke ormon – honnan az egész Olt terén, eredetétől harmadik szorosáig, végig lehet pillantani – laktak ezen nép szeretete, becsülése és nem zsarnoki hatalom által lett pap-fejedelmek, kik a népet kormányozták, harczra vezették, s ős hitük szertartásai szerint áldoztak Hadúr oltárainál. Szent tehát e hely, mert a nagy ősök dicső szelleme lengi azt körül; ős előidőknek emlékköve az, miért tisztelettel kell ahoz közelitenünk.”

III. 27. Bilca  (Régi temető koordinátái:47.9222; 25.7738)

Bukovinában, a Szucsáva folyó és a Bilka (Bilka Mare) patak között, Radóctól északnyugatra található. (Lásd Bukovina 1910-es etnográfiai térképén.) Az 5. században avar fennhatóság alatt volt. A szlávok a 7. századtól telepednek meg itt, de a környéken még sincs szláv fehérre utaló név egy se! Se belo, se belij. Bilca viszont mégis van! Ez folytatása az eddig felsorolt északi, észak-keleti őrhelyeknek, ez is JELző helynek számított.

III. 28. Uhryn’          48,9753; 25,8213

Uhryn’. Kis falu Chortkivtól délre. Nem tartozik a BLC nevek közé. Amiért itt megemlítem az a nevének magyar vonatkozása. (A térképemen külön színnel jelölöm.) 1427-ből van az első írott emléke. Az Ugrin (óorosz: "угринъ") általános szláv elnevezése a magyarnak, ez ilyen formában szerepelhet családnévként, de képzőkkel lehet női és férfi keresztnév is. A „vengri” szó, ahogyan az oroszok a magyarokat nevezik, lengyel eredetű. Kialakulását a Nógrád megyei (ma szlovák területen lévő) Ugra (Uhorské Ugra) falu nevének változatainál nyomon követhettük. (II. 19.). Az Ugrinszka barlang, és a szomszédos Ugriny falu neve a valamikori magyar-ugor viszonyra utalhat, de valószínű lehet az Ugrin személynév-kapcsolat is. Az Ugrin névről köztudott, hogy a Csák-nemzetségben több kiváló magyar pap és úr neve volt az Árpádok korában. Ugrin, kalocsai érsek, IV. Béla egyik kiváló hadvezére, aki Muhinál elesett, a honfoglaló ősök leszármazottja volt. A 13-14. századi oklevelek tele vannak Ugrin nevű lovászmesterekkel, tárnokmesterekkel, országbírókkal. Bíborbanszületett Konstantin A Birodalom kormányzása (De administrando imperio) című művének 38. fejezetében a következőt írja: „A besenyők földjét, melyen abban az időben a turkok laktak, az ott levő folyók neve szerint nevezik. Ezek a folyók: az első a Barukh, (Dnyeper ) a második a Kubu,( Bug) a harmadik a Trullosz,( Dnyeszter) a negyedik a Brutosz, (Prut) az ötödik a Szeretosz.(Szeret)” A bilcse – bilincs – jel, származtatásról már volt szó. Ez besenyő területen szintén nem a fehér etimont igazolja. A későbbi szláv lakosság megtartotta, átvette az Ugrin és a Bilcse földrajzi neveket.

III. 29. Bil'che-Zolote            48.77554; 25.87486

Bilcze, (lengyeles hangzással: bilcse) Більче-Золоте Bil'cha, Złote, Bil'che-Zolotoye, Bil'che, Bil'che-Zolote. Nem messze Magyarországtól és Moldovától, Borshchiv-tól 16 km-re Dél-kelet irányban, a Szeret folyó mellett, a Podóliai-hátságon terül el. (Szeret, Etelköz nyugati határa volt. Később a magyar királyok itt újabb, magyar telepesekből álló, határőrvonalat telepítettek a tatárok ellen.) 1772-től 1918-ig az OM Monarchia része volt. Híres őstörténeti helynek számít, ó-orosz település nyomok, temetők, barlangok, kolostor található itt. A barlangokban (Optimista, Jubilejna, Verteba, Ugrinszka gipsz-barlangok.) leggazdagabb rész, Ternopol és Csortkov városától a Dnyeszter, a Szeret és a Zbrucs folyók között fekvő területen van.

Messze délre Bilcsétől, Bukovina északi részén, a Szeret egyik ágával (Siretul mare) párhuzamosan folyik egy kis patak, Pankánál, aminek neve: Bilke. Sztorozsinyecnél csatlakozik a Szerethez. (48.1642; 25.7207). Vele egyvonalban a Kárpátok nyugati oldalán van a már tárgyalt Bilin falu. Fehér elnevezésre (tükörfordításra) van közeli példa, ez lehetne a Bilij/Bilyi (Fejér) patak, amelyik Dilovenál (47.9368; 24.1773) folyik a Tiszába. (Terebesfejérpataknál). A Bélavárnál már említett Sztripszky Hiador levelében erről az alábbiakat olvashatjuk: „Sőt megtörtént az a butaság is, hogy Terebes-Fejérpatak egyesített két községnek nevét valami nyelvérzékét elvesztett tanító Trebušany-Bile alakra torzította a tanítókhoz intézett kérdőíven. Ezt a lehetetlen "Fehérfalu" alakot Petrov Elek minden megjegyzés nélkül elfogadta és kinyomtatta és ezt most már Petrov nevével szentesítve helyesnek gondolja mindenki és így is idézi.” Terebesfejérpatak, vagy Trebusafejérpatak, ukránul: Ділове (Gyilove / Dilove), oroszul: Дeлове (Gyelove / Delove), szlovákul: Tribušany Biely Potok, románul: Tribusa Alba. De sem Bilke, sem Bilin, nem lehetett fehér az első névadáskor.

III. 30. Belani (Bélafalva)    46.08374; 26.18583

Bélafalva (románul Belani) falu Romániában Kovászna megyében, Kézdivásárhelytől 9 km-re északkeletre fekszik. Kézdipolyán (46.0697; 26.1598) és Esztelnek között, a háromszéki medencének a Bodok- és Ojtozi-hegység vonulatai által közrezárt északi részén. Területe ősidők óta lakott. 1536-ban Byelafalva  néven említik. Tőle északkeletre vannak az Almási vár romjai. Délnyugatra a Telek-pataknál és a Kerekhegynél 6-9. századi szláv település nyomaira bukkantak. Ezek a szlávok az avarokkal együtt éltek, és az avar birodalom alattvalói voltak. A háttérben lévő hegycsúcsokon, Nemere, Sándortető, Kurucsa tető, valamikor avar-előmagyar őrhelyek lehettek, és lent a völgyben a Béla település körül telepedtek le a családok. Jelzők és az irányítók, mint mindenhol az avar birodalomban. A természeti adottságok biztosították, hogy ezek a nyomok tisztábban fennmaradhattak, mint a nyitott alföldi síkságokon, ahol a népvándorlás áradata megpróbálta kitépni a gyökereket, de ez csak most, a globalizáció 21. századában kezd sikerrel járni.

III. 31. Berecki-Havasok       46.66; 26.25

A Háromszéki-havasok része a Berecki-havasok (Berecki hegycsoport). Nevét az alatta lévő faluról Bereckről, és a patakról kapta.

III. 32. Bretcu, Breţu (Bereck, Beze, Bere)  46.04202; 26.30350

Bereck (románul Bretcu, németül Bretz, latinul Augustia) falu Romániában Kovászna megyében. Gábor Áron szülőhelye. A település a Felsőháromszéki-medence északkeleti sarkában, az Ojtozi-hágó előterében, a Moldva felé vezető ősrégi kereskedelmi út mentén fekszik. Az Erdélyt Moldvával összekötő utat a római korban is használták. Itt épült fel a római limest őrző katonai tábor (castrum). Az általánosan megismerhető álláspont szerint a neve személynévi eredetű, előzmény a szláv Brcko személynév, amely a latin Brictius személynévből származik. Példa: Báthori Bereck (Briccius) (1276-1321); Bereck, Brictius, Szt (5. sz.): püspök; Bereck, Briccius (†1237 első felében): megyéspüspök; Bereck, Briccius (†1275 elején?) megyéspüspök, stb. 13. században igen gyakori név. 1332-ben -- még Beze volt a falu neve. Nekem a Brictius-Brcko- Bereck – nyelvész megoldás semmivel sem meggyőzőbb, mint ha azt kezdeném el vizsgálni, hogy a gall nyelvből származó és magaslat jelentésű latin Brictius-nak miért megfelelője a szláv Brcko, vagy a magyar Berec. És miért pont ezekről a személynevekről, vagy Szent Bereck[3] püspökről kapta – már a 12. században -- Beze falu, illetve a szomszédos Bereck-patak a nevét? Beze ugyanúgy, mint a Bereck, a 12. századtól dokumentáltan létező, gyakori magyar személynév. Nézzünk körül egy kicsit a történelemben. Bereck az Ojtozi-Hágó előtti utolsó falu, egykor a római limest védő őrhely volt. Az őrtornyot, "Veneturné várát", honfoglaló őseink is használták, a tatárjárás során vált rommá. A székelyek hagyománya szerint várat IV. Béla uralkodása alatt a székely Benetur építette, innen a neve. A Tekeres és a Leánypatak közti hegyormon állt Leányvár, mely a római erőd egyik őrtornya lehetett. Az Igaz-Bereck-patak és a Feketeügy közös teraszormán, a régészek őskori település nyomait tárták fel. A helyet Farkasvárnak nevezik és sok érdekes szájhagyományt kapcsolnak hozzá az idősebb berecki emberek. Közeli várak az Almási vár és Bálványos vára a rabobánok egykori birtokai voltak és a 12. század előtt épültek. Hagyatkozzunk a hagyományra, hiszen Bene vára állt ugyanebben az időben a Mátrafüred határában is. Ezt is valószínűleg a mongolok rombolták le. Építtetője Bene, Árpád egyik vezérének, Edömérnek az unokája lehetett. A Berecki hegycsoporttól északra, a Putna völgy hátterében emelkedik a Benes havas. Van Bene (ukránul Бене. 48.16517; 22.76178) nevű falu a Kárpátok lábainál, alig 10 km-re Viloktól (Tiszaújlaknál). Nevét, 1269-ben Bhene néven említették először egy adománylevélben, tehát már korábban létezett. (Oroszul: Доброселье. Ez fordítás a latin benedictus-ból. De miért rövidítették volna le a máshol általánosan használt Benedeket Benére, mikor van olyan ősi magyar név, hogy Bene? DL 3760. Kelt: 1345-04-09. Ebben a -- példának felhozott -- okmányban szerepel mindkét név.). A következő Benefalva, Turóczbélától nyugatra, Szlovákiában található (48.99554; 18.87125), ahol kvád várak álltak. (Puhó/Púchov). Kiindulva abból, hogy a patak neve elsődleges, hiszen a legtöbb vizsgált településnél a hely és a patak neve jól egyezett, itt is a Berec lehetett az alapszó. A „berec”=”belec” a bélyeg szóból levezetve – jelző, őrző jelentésű, foglalkozásra utaló köznév, ami tulajdonnévvé vált. Míg a Belec foglalkozásnév, addig a Bene vagy Beze a Bélának megfelelő személynév lehetett. Feltételezésem szerint tehát Bene (Beze? Bece? Becse?) úr vára körül a Bereck patak mentén őrző, jelző telepek is voltak. Berecktől 10 km-re északnyugat irányban találhatjuk – a már tárgyalt -- Bélafalvát.

[1] TÓTH VALÉRIA: Településnevek változástipológiája. Debrecen, 2008. 156. oldal.

[2] 1493-as említés: „Harinna, Bilok, Necz” A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa/Q szekció: DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR/Erdélyi országos kormányhatósági levéltárakból (F)/GYKOL, Centuriae (Q 334)/DL 30911

[3] Bereck (Brictius) Szent Márton diákonusa volt, aki nagy féltékenységében sokat szidalmazta a szentet.