1.2 Belecgrad. 46.16234; 16.11327
A régen volt, Varasd vármegyében, az 1000 m. magas Ivánscsica hegység lejtőin áll Belec vára, (Belecgrad). Délre tőle (kb. 3,5 kilométerre) található a mai Belec falu, 46.13833; 16.12604. Keleten, a hegy alatt folyik a Bjelički patak. „A vár, egy külön álló, 580 m magas, sziklás hegycsúcson fekszik (melyről a vár a nevét kapta)”[1] Belec név már 1181-ben előfordul: „III. Béla egyik okmányában, melyben mondja, hogy Belec, Varasd főispánja elfoglalta erőszakkal a varasdi fürdőt a zágrábi káptalantól.”[2] Belec várát először 1334-ben (mint Bieltz) említették meg, amikor is Saneck gróf javait, Németújvári Péter magiszter tulajdonába adták át. Úgy tartják, hogy a várat a 13. század végén építették fel, a németújvári Kőszegi Henrik bánságának idején. 1339-ben már a Héder nembéli Kőszegieké lesz a vár.
Horvátországban, Belectől délnyugatra, 2-300 m magas dombokkal körülvéve, van egy Kebel nevű település (46.06823; 15.97103) Sveti Križ Začretje és Maček között (Bedekovčina fölött kb 3 km É-ra.). Szlovéniában, Benete településtől D-re (kb. 3 km) pedig a Kebel csúcsot (965 m) 45,7474; 14,5650 találjuk. A Kebel-Kybele összefüggés miatt ezekről még több helyen (Munţii Ţibleş, Debelec) szólni fogok, itt csak jelzem a megtalálhatóságot, illetve a területi közelséget..
1.3 Beltinci (Belatinc) 46.60791 16.23651
Belatinc, egykor Zala vármegye területéhez tartozott. Ekkor Nemti -- ma Lenti -- várának része volt. (Szlovénül: Beltinci, vendül: Böltinci, régebben: Belotinci, németül: Fellsdorf). A nagyközséget, amelynek első írásos említése 1379-ből[3] való, mint "Belethfalwa", talán azért lehetne a BLC vázú helynevek közé sorolni, mert a „t” és a „c” latin írása sokszor keveredik, (Belecfalva) és a környék földrajzi nevei, és történelme is indokolná a besorolást. Ilyen például a Kebele patak és falunév (Kobilje 46.68525; 16.39349 ), amit Debelec leírásánál részletezek. A közeli Lenti vára 1278-ban már romokban hevert, így minden bizonnyal a tatárjárást megelőző években már állhatott ez a -- Kerka árterében épült -- mocsárvár. A környék -- a Borostyánút közelsége miatt -- a római korban valószínűleg lakott volt. Beleth>Belec>Belatinc helyi névmagyarázatát, miszerint „egy csikós fehér lova után kapta a nevét a község” – nem tartom komolynak. Hasonló nevű helyek: Bělotín (németül: Bölten, 49.588889°, 17.800556°). Nevét írták 1201-ben Belotyn, 1612-ben Bellten, 1645-ben Beltin alakban is. Beretinec, Belatól 4 km-re ÉK-re fekszik: 46,2477; 16,3059, Bela keleti szomszédja a Bednja partján pedig Beletinec. Továbbá: Belotint. (Beletháza) 46,0757; 21.9367. Vályi A. szerint: „BELLOTINCZ. Bánátbéli falu, fekszik Maros vize mellett Lippától egy mértföldnyire.” (A csoporttérképen jelöltem.). Feltételezésem szerint Belatinc, Beletinec, Bellotincz -- a Horger törvény szerint -- a Beltinc-ből alakult ki, ami elképzelhetően a Beltane (beltine = bel „világos", tine/tene "tűz") ősi kelta tűzisten nevének maradványa, amely római, avar-szlovén közvetitéssel maradt fenn. Délkeletre tőle, a Maros völgyében olyan nevű helyek vannak, mint Bata és Bulcs. Ezek avarkori törzsnevek. (Bata – többek között – egyiptomi istennév is). Ha Karintia nevét kelta eredetűnek tekinthetjük, ami a "carant" = barát, rokon szóból ered, akkor talán itt sem járunk el merészebben a feltételezésben.
1.4 Bela. 46.20728 16.25427
Belec várától 15 km-re ÉK irányban, az Ivánscsica hegység északi oldalán, a Bednja folyó partján van Bela falu. Fölötte a hegyen állt valamikor Béla vára. (A Dráva túlsó oldalán, Somogyban, van egy Bélavár nevű falu, amely szintén várral bíró hely volt a 10-11. században). Belat egy 1275-ös oklevél említi először, amelyben szerepel „Margarita frater, mint Bela főnöke.” (frater Margarita preceptor de Bela)[4] A hegység déli oldalán található Podrute településtől egy út vezet át Bélára, amely mentén látható Béla vár romjai. Az átvezető út déli részén, (Podrute település fölött), egy ma Gradistyének nevezett hely is van, ahol egy védelmi építmény jelentéktelen maradványai találhatók. (Gradišće = őrség! De vannak, akik úgy vélik, hogy ez a közeli Grác nevéből származik. Szerintem ez kizárt, márcsak a Szászvárosnál folyó és a Kudzsiri-havasokban eredő Berény patak felső részén található Gredistye falu neve miatt is, ahol az őrhely magyarázat megállja a helyét, de a Grácra való hivatkozás aligha.) Sokkal valószínűbb, hogy a karintiai Bela (Vellach) völgyi földrajzi neveknek is avar-magyar eredete van. Bela környéke valószínűleg egy őskori sáncvár lehetett, melyet időnként menedékhelynek is használtak a környékbeli lakosok. Régebben a vár ellenőrzése alatt tarthatta a varasdi völgyön átvezető utat, egészen a mai magyar határig. Miután az Ivánscsica-i hegységen átvezető utak közül ez tekinthető a legkönnyebben és legkedvezőbben járható útnak, így Béla várát akár Zagorje középkori védőbástyájának tekinthetjük, elődjét pedig az avar-magyar területek őrzőjének. E várak többségét az 1242-es tatárjárás után - Bélát a johanniták - építették fel, sokat közülük a régi, őskori sáncvárak helyén, olykor szinte megközelíthetetlen, de stratégiailag fontos helyeken, ahonnan a fontosabb átvezető utakat, vagy útkereszteződéseket felügyelet alatt tarthatták.
1.5 Beled (47.1333°, 16.4666°) Németül: Bildein. A mai község Ausztriában Burgenland tartományban a Németújvári járásban, Alsó- és Felsőbeled egyesítésével jött létre. Monyorókeréktől 3 km-re északra, Szombathelytől dél-nyugatra, a magyar határ mellett a Pinka bal partján fekszik. Beledet 1221-ben "Belud" alakban a Ják nemzetség birtokaként említik először. Ezt németül ma így adják elő: „1221 - erstmals urkundlich erwähnt als "Belud" (slawisch) im Besitz der Herren von Jak” Németnyelvű oklevelekben általában Besitz néven szerepel. (Codex diplomaticvs Hvngariae ecclesiasticvs ac civilis/XI./CODEX DIPLOMATICVS/Anno 1438./LVI.) Később „Belyd", "Pildein" neveken szerepel. Dr. Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában, című művében (II. Kötet. Vasvármegye) ezt olvashatjuk: „Beled . (Beled. Belöd.) Belud. (1221: Hazai okmt. VI. 13., 1297: Körmendi llt. Alm. III. lad. 8. n. 1.) Beled. (1369: U. o. No. 2.) Monyorókerékhez tartozott. (1539-ben Alsó-Beled a pornói apátságé. Dicalis conscript) Ma Alsó- és Felső-Beled, Monyorókerék mellett északra. 1498-ban az utóbbi merül föl: Felsewbelyk - alakban (U. o. Alm. III. lad. 6. No. 10.)” Ennél a névnél igen sok változatot figyelhetünk meg. Megjelenik a belik hangzású név is. Az e>i helycsere gyakran előfordul, ezért a belik>bilek változat korántsem zárható ki. Nem véletlen, hogy a latin szövegekbe a magyar helyneveket magyarul írták be. Az oklevél írói nem hibáztak olyan sokszor, mint ahogyan ma ezt általában feltételezik, ha nem találnak rá megfelelő nyelvi magyarázatot. A vulgáris nyelvű helynévhasználatnak komoly okai voltak. A településneveket igyekeztek híven (ahogyan a helybeliektől hallották) közölni, mert a birtokra és a birtokosra vonatkoztatva az okleveleknek jogbiztosító szerepük is volt. Tanúkat pedig általában a helybeliekből, vagy a szomszédokból állították ki. Azt, hogy az általánosan elterjedt nézet a szláv származást helyezi előtérbe, a német nyelvű kommentárral jeleztem. A mesterséges „szlávosítás” kiváló példájával találkozhatunk e falu névtörténetének vizsgálatakor.
Benkő Lóránd véleménye a fenti nevekről: „A Belyöd személynév világos szerkezetű magyar nyelvi alakulat: bél 'belső rész' szavunknak a tővégi vokális előtt palatalizált tőformája -d kicsinyítő képzővel bővül, teljesen beleillően az ómagyar névadás morfológiai és szemantikai rendszerébe. Maga a személynév már a Dömösi Adománylevélben előfordul: 1138/1329: Beledy, a 13. századi adatai pedig már viszonylag bőségesek; persze helységnévként is megjelenik: 1221:Belud, 1369: Belyd, ma Alsó- és Felső-Beled, Vas megye; 1230: Belud, 1325: Belyud, 1410: Beled, ma Beled, Sopron megye; 1279: Belyud, elpusztult, Somogy megye stb.” A későbbiekben Benkő kissé belebonyolódik a magyarázatokba, mert ellentmondásokat talál. Például nemcsak személynév, hanem természeti név eredetűségek is felmerülnek: „völgykatlanba beékelődött helyeket jelölt, l. pl. Bakonybél, Bélbor stb.” Ezekre adott válaszai nem egészen meggyőzőek. (Ákos mester képzeletére történő hivatkozás.). Véleményem szerint a Beled (Béléd), Belyöd, kétszeres birtokos jelzős szerkezet.
Továbblapozva a Pallas Nagylexikonát, Bilád-nál olvashatjuk: „v. Belád (arab, többessz. ebből: beled, város, helység), a földrajzban kerületek elnevezésére nagyon gyakran előfordul, p. B. al-Dserid, Tunisz déli része, B. al-Takrúr, Szudán É-i, mohammedán lakossággal bíró része stb. Köznyelven országokat, államokat is B.-al szoktak jelölni p. B. al-nemsze, Ausztria; B. al-Muszku, Oroszország stb”. De ott vannak a további példák: Belad-al-Amein azt jelenti, hogy a hivők hazája, Arábiát az arabok Belad al-Arab, az arabok földjének hívják. Bilad Al Shām az arábiai arabban Szíria neve. Sham név pedig etimológiailag Noé egyik fiához Sém-hez (Shem) vezet és így lesz Sém földje. Ez megerősíti azt a gyanúnkat, hogy – eltérően a sok szakértői véleménytől -- elsődleges talán még is a település név lehetett, és nem a személynév.
1.6 Belica. 46.40780 16.52069
Belica (Belicza) község a mai Horvátországban, Csáktornyától 7 km-re keletre, a Dráva és a Mura közében, található. A bosnyák és horvát nyelvben a „bìlješka” vagy „bèleška” szavak jelentése: „jegyzet”, „emlékeztető” (memoir, feljegyzés, emlékirat). Kapcsolat az írással, a rovással, azaz a török eredet ezeknél a szavaknál bizonyítható. Belica nevű helység Belorussziában 6, Bulgáriában 7, Oroszországban 1, Szerbiában 1 van, az ismereteim szerint. Belice (olasz, kiejtése: Belicse) egy 77 km hosszú folyó neve Nyugat-Sziciliában. Elképzelhető, hogy a név még az onugor-bolgár Alcek kán olaszországi betelepülésének maradványa. Belica, a himnemű orosz belec főnév, nőnemű párja. Orosz kolostorokban a fogadalmat még nem tevő jelöltek, (noviciusok) vagy a világi élettől elzárkózott, a kolostorban élő de a szerzetesi kötelékbe nem tartozó személyek megnevezése. Vegyük észre, hogy milyen találó a magyar nyelv erre a kifejezésre is! Jelölt, megbélyegzett, kiválasztásra szánt! Tehát: belec! A kapcsolat teljesen egyértelmű, különösebb bizonyítás, magyarázkodás nélkül is. De a korhű fehér értelmezés itt is elsődleges lehet, ugyanis a szerzetesrendeket csornoe (fekete) duhovensztvo-nak, a világi papságot beloe (fehér) duhovensztvo-nak nevezik oroszul. Ezért a világiakat – a rendhez nem tartozókat -- akár fehéreknek is nevezhették. (Oroszországban 1917-től, a közismert „fehér” mozgalom tagjait nevezték fehéreknek: Белые) Az elgondolkodásra azért van ok, mert nem valószínű, hogy ezek a rendkívül elterjedt vezetéknevek[5] (Beleckij, Bileckij), és a távolabbi országokban, (Bulgáriában, Szerbiában) a Belica nevű helységek, ott is a novíciusokra utalnának. A szláv fehérnek máshol is találunk ilyen átvitt értelmezését. Például, Aleksandr Afanasjewicz Potiebnia (1835-1891), neves orosz – pontosabban málorussz (kisorosz, azaz galiciai) származású -- bölcsész (philologist), a Harkovi Egyetem tanára, feltételezte, hogy a belorusz (Белая Русь) kezdetekben „szabad, a tatároktól független Oroszországot” jelentett. Ugyan úgy, mint a белая земля (fehér föld, aminek az értelme: szabad föld) ellentéte a тяглая земля-nak, azaz az „igás, iga alatt lévő”, jobbágyművelte, földesúri földnek. A törökből átvett belec szó, tehát egyformán erős hatással volt a magyar, és a szláv nyelvekre is.Becsvölgye 46.75879 16.68104
1.7 Becs törzshöz tartozó területként, 1200 körül említik először a települést. Azonban egy jó ideig eltűnt ez a név, helyébe az egyes családnevekből származó szernevek kerültek. – olvashatjuk a faluról szóló tájékoztatóban.
1.8 Bécz. (46,4426; 16,7273) és Béci-hegy. (46o28.42’; 16o43.18’)
A falu a Murába ömlő Béci patak mellett alakult ki. Ma, Letenyével egybeépült. Zajk község alatt, a Zalai-dombság részeként, egy Béci nevű hegyet is találunk. Alatta dél-keletre fekszik Becsehely.
1.9 Becsehely. (46.44786, 16.79183)
A település az ország délnyugati határán, Letenyétől 5 kilométerre található. Becsehely és környéke már az i.e. VI. évezredben lakott területnek számított. A régészeti leletekből valószínűsíthető, hogy a római korban Pannónia provincia egyik őrhelye lehetett. Első említése 1278-ból való, amikor is a zágrábi püspökség tulajdonaként említik meg az egyházi iratok. Becsehely településnek először 1320-ban Boxseként, majd 1354-ben Bekchunelként említették a nevét, mely Bekcsény földjére, birtokára utal. Van olyan vélemény is, hogy a török „benki” (jelentése: őr) szóra vezethető vissza. Német nyelvű térképeken (18.sz.) Petschehely formában is szerepel a neve. Hasonló nevű helységek Dél-Bácskában vannak: Óbecse, és a Tisza túloldalán: Törökbecse községek. (Bečej). Becse keresztnév magyar, török eredetű. Jelentése: kánya.
1.10 Berek. 45.74076 16.82987
A „berek” jelentése, „ nádas liget”. De vajon minden településnek nádas, ligetesnek kell lennie még akkor is, ha dombon van? Természetesen erre is van példa. Ilyen a Mátra- és Bükkalján elterülő „kerecsendi Berek erdő”. Ez a Berek, a Garics hegység északi lejtőjénél – ma Bjelovarsko-bilogorska županija-ban fekszik. Itt álltak a Monoszló hegységi várai is: Berstyanóc, Garics (Garić), Gracsenica (Gračenica), Szarvaskő vára (Jelengrad), Klissza, Ünőkő vára, Kutinec vára, Kis és Nagy vár (Mala, Velika Gradina), Monoszló, Paklenica vára, Lovdin, Sztupna (Stupna), stb. Felmerült bennem a gyanú, hogy a falu neve valamikor a Belek, vagy Belec névből alakulhatott ki, hiszen elhelyezkedése a védelmi vonalak mentén van, és nincs a környéken se „berek”-re utaló táj, se nyelvi hagyomány. Viszont a környéken az ősi horvát nemzetségek közé sorolható Belos (Belus) család is birtokos volt a 12-13. században. Belus bán Ilona királyné öccse, I. Uros szerb nagyzsupán (a Nemanjić-ház alapítója) fia volt. A Képes krónikában Bele bánnak írják: „a király úr anyai nagybátyja, az ezer embere között is dicső, akit Bele bánnak neveztek”. II. Géza idejében Belus nádor, a király után, a második leghatalmasabb úr volt az országban. Belus (szlovákul Beluša) nevű helységgel majd északon is találkozunk. A magyar mondákból is ismert Nimród fiának szintén Belus volt a neve......
1.11 Bélamajor 46o44'; 16o53'
Zala megyében, Bak községhez tartozó major. Bak első említése 1239-ből való.
1.12 Belezna. 46o20'; 16o56' és Berény
A megye délkeleti sarkában, a Mura-Dráva találkozásától észak-keletre, a horvát határ közelében helyezkedik el. Belezna község első említése az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő a segesdi kerület plébániái között. A Mura partján fekszik a Szentháromság-puszta, ahol a középkorban szintén egy virágzó helység feküdt, melyről első ízben 1230-ból van adat. A 14. századi birtokosai a Beleznay család, ám a 15. századtól más földesurak is feltűntek, de hát nem lehetett mindegyikből „Beleznay” (Ez egy lakosnév). A szótő itt is „belez” ami a „belec” átalakulásaként jöhetett létre. 2 km-re a falutól keletre, kezdődik Surd. Neve Sur vezérről ismerősen cseng. Pár kilométerrel észak-keletre pedig Berény (Iháros) nevű falut találjuk. (46.36338; 17.11237). A név alakja a 13. században Beryn volt. Sokan a kabar Berény személy-, vagy törzsnévből eredeztetik. Én elképzelhetőbbnek tartottam az avar-magyar-besenyő „belin” szó változatait, amelyekkel oly sűrűn találkozhatunk a keleti csoportban. (Belin-Bölön, Bilin, Belani, Bere. Benkő Lóránd ezeket ragadványneveknek tartja: „ilyen a Béla (= I. Béla) ~ Belin, Benin ’bölény’ és valószínűleg még Pugil ’?’”) A részletesebb vizsgálataim azonban azt eredményezték, hogy a törzsnévi eredet lehet az elsődleges. (Lásd a külön elemzésben)
1.13 Zalaújlak. (46.558381°, 17.079189°)
Itt van írásos alak 1259-ből: Wilok, Wylak. Akkor említik először, mint falut, amikor IV. Béla, és István a káptalan, az itteni népet kivette a zalai ispán joghatósága alól. Sem a mongol pusztítás mértékéről, sem az azt megelőző településnévről nincs adat, ezért az Új lak név indokoltságát eldönteni nem lehet. A felszabadító harcok során 1687-ben, a zalavári kapitány megparancsolta, hogy a nép hagyja el faluját, mert Plauqada felégeti. Ezt meg is tette. A falu pusztává vált, akárcsak a Kanizsa környéki falvak. Ezt követően a vasvári káptalan volt a birtokos. A régi dokumentumok magyar olvasata szerint rá is szolgált a nevére: Újlak. A jelenlegi nevét 1892-ben kapta. A közszói jelentése Új udvarház, a Zala előtag a megye utáni megkülönböztető jelző.
1.14 Beled. (47.46624o, 17.09968o ) Beled város Győr-Moson-Sopron megyében, a Kapuvári kistérségben található. A község a nevét az Osl nemzetségben gyakori Belud (Beliüd), személynévről kapta. Okleveles forrásokban első említése 1230-ra tehető.
Beled, Belec és Belud személynevekkel találkozhatunk a Los-i[6] dokumentumokban is. Itt valószínűleg ugyanarról a személyről van szó: „Los-i Belud özvegyének, ill. fiának: Gáspárnak birtokain, a Moson megyei Beled-en[7]” – írják 1429-11-06-án[8]. Máshol, 1429-12-19-én[9]: „Szántói Bottka Péter az elmúlt november 27-én Beled fia Gáspár Los possessiójára tört (Sopron m.)”, majd 1430-08-03-án, ugyanebben a témában a következő szöveg szerepel: „..hogy a királyi védelembe vett Los-i Belec fiát: Gáspárt, mindenféle támadás ellen védje meg.”[10] Tehát Belec, Beled és Belud ugyanaz a személy, Gáspár apja, a Lózsi (Vicai) Beled: Beled de Los, mint ahogyan a Zsigmond király 1416-os angliai útjáról szóló krónikák említik. Hogy miért lesz a nevében szereplő c-ből néha d, az e-ből u, ez a nyelvészekre tartozik, én tényként fogadom el. Mint azt is, hogy Lózs első ismert birtokosa 1277-ben az Osl (Osli) nemzetségbeli Beled (Belud)[11] volt. Jelenleg Beled település része Vica, mely 1162-tól datált település. (A Viczay családot is az egyik Osl Belud nevű fiától eredeztetik.) Beludról A Pallas nagy lexikonában olvashatjuk: „Régi magyar személynév, mely középkori okleveleinkben Belud, Belid, Beleud, Beled, Beliud, Beleed stb. alakban fordul elő s jelentése a. m. «tudós», «okos». (A kun «bildi», «bilüdi» szóból.) A név főként a nagy valószinüséggel bessenyő származásu Osl nemzetségnél volt használatban, melynek öt ilyen nevü tagját ismerjük.” Anonymus szerint a Rába és a Rábca vidéke a kun-besenyő származású Sur vezér és nemzetségének birtoka lett. Tőle származik a középkori Osl (Osli) nemzetség, melynek vezérei után nagyon sok település kapta a nevét. (Az Osl nemzetség 13-14, századi tagjai sorában többen is viselték a Sur személynevet, amit egyetlen más nemzetségnél sem találunk meg. A korabeli oklevelekben több Osl neve mellett van olyan jelző, hogy: "dictus Kun" – azaz: aki kunnak mondatik. Az augsburgi csata után kivégzett Sur vezér a Nyék törzs által határvédelemre beosztott, - és még Solt fejedelem idejében letelepített - nyugat-magyarországi besenyők vezéri nemzetségéből került ki.)
1.15 Bélavár. 46.12191°; 17.21942°
Bélavár község Somogy megyében, a Barcsi kistérségben található.
Első ízben az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő egyházashelyként. 1469-ben, 1498-ban városi kiváltságokat élvezett. Jelentős település lehetett, vár állott itt a Dráva mellett.
1.16 Billege Beleg (46o51,47’; 17o21,78’). A Lesencetomajhoz tartozó Billege-t (ma Beleg) a FNESz a Billeg személynév –e képzős változatának tekinti, amely a bélyeg ~ bilyog főnévhez kapcsolható.
1.17 Beleg Somogyban, Nagyatádtól északra. (46.31550; 17.41067)
Etimológiája a Bars megyeivel azonos. Az -l megkettőződése másodlagos jelentőségű. Véleményem szerint a „béleg” és a „billog” különböző változatainak felcserélődéséről lehet szó, ami a „bélyeg” értelmű tájszavainkban ma is fellelhető.
1.18 Rinyaújlak. (46.0858°, 17.4169°)
Elméletem megkérdőjelezi az ilyen – szinte biztosnak vehető – elnevezéseket. Itt a falu neve a 15. század elején Laak alakban tűnik fel, ami a későbbi Wylaak (Újlak) alakot igazolja. De a földrajzi elhelyezkedés -- a teóriám szerint – Bilok-ot indokolna. Ennek bizonyításához azonban nincsenek korai dokumentumok.
1.19 Béc(Vásáros) (46.17956; 17.72703)
Vásárosbéc (németül Wetz) község Baranya megyében, a Szigetvári kistérségben. A falu és környéke a fennmaradt adatok szerint az Árpád-korban királyi vadászterület volt. Nevét 1332-1237 között említették először egy oklevélben. Zajk melletti hegy neve Béci hegy. Lehet-e összefüggés a két földrajzi név között? Ez még megválaszolatlan kérdés.
1.20 Bakonybél. (Beli) (47.253056°, 17.731667°)
A bakonyi Bél falu első írásos említése 1083-ból való, Beli néven.
A Dunántúli középhegységben, az Északi-Bakony közepén, a Bakony legmagasabb hegyének, a Kőris-hegynek (709 m) a lábánál, a Gerence-patak partján, egy gyönyörű völgykatlanban fekszik Bakonybél. A hegyekből több helyütt kimagasló hófehér sziklák, mint a Borostyán-kő, a Kertes-kő, az Oltár-kő, a Fehér-kő, az Odvas-kő, a Hegyes-kő környéke áldozati helyül szolgáltak az ősi hithez ragaszkodó pogányoknak. „Kősziklás magas erdős hegyek között van fekvése; a’ völgybéli hegyeskői hegynek tövénél felemelkedet kő szikla mint egy határ jel, ’s Borostyán kőnek neveztetik.” – írja róla Vályi András[12]. A „határ-jel” fogalom tehát nem tőlem származik, én csak az egységes értelmezésre figyeltem fel, amit remélem, hogy a tisztelt olvasó is értékelni fog a sok „bél”, „bil” szótő olvasásakor. Egy idézet Mahler Ede Babylonia és Assyria c. könyvéből: „Babylont falak vették körül. A két legrégibb, a feliratok által említett Imgur-Bél és Nimitti-Bél, az ó-várost környékezték, a melyekben Hammurabi és utódai palotája állott.”[13] A falak 3,72 m szélesek voltak és 20 méterenként tornyok védték. Forrásvizekben gazdag a környék. A falutól délnyugatra a Tiszta-víz, délkeletre a Judit-forrás csörgedezik. A hely szakrális szerepéről -- a bronzkor végétől a középkorig – régészeti leletek sokasága tanúskodik. A Som-hegy és a Száraz-Gerence oldalán található földvár- és halomsírleletek a rómaiakat megelőző időszakból valók, de Bakonybél területén 8. századi avar leletek is napvilágra kerültek. „Ahogy a bronzkor népei, úgy az avarok is mentsvárnak használhatták a Bakony erdeit, jól védhető hegyeit. Feltehetően a szentkúti Kálvária-domb és a Halomány-hegy is ilyen lehetett. A Kálvária-dombot egy nagyon jól felismerhető kettős sáncárok veszi körül három oldalról, kiegészítve a jó védelmet nyújtó sziklafalat. Egy eléggé lepusztult sánc vehető ki a Halomány-hegy északkeleti mesgyéjénél is.” – olvashatjuk a turisztikai leírásban. Bakonybél neve mégis rejtély maradt a szakértők előtt. Belednél már említettem Benkő Lóránd véleményét. A közeli Bakonykoppány neve jelzi, hogy a környék a honfoglalás után Koppány birtokában volt. A szakértők mégis azon az állásponton vannak, hogy „a honfoglaló magyar törzsek rátelepültek az itt élő maradék avarságra, akik erre az időre már jórészt keresztények lettek és szolgáik hatására átvették a szláv nyelvet is.” A „Bel” név etimonjának puszta személynevet, a szláv *belь „irtvány, tisztás” jelentésű közszót, néhol a magyar „bél” (valaminek a belseje, közepe) főnevet tekintik. Lásd az ÁKSz, FNESz[14] megfogalmazásokat. Pedig a bakonyi „Bél” azonos a pozsonyi (Magyarbél), a nyitrai (Bélicz), a sziléziai (Bielitz), a bükki (Bél-kő és Bélapátfalva), a bori (Bélbor), a hargitai (Bélhavas), a bihari (Béli-hegy és a Bél járás falvai és vizei), a zempléni (Bély), a Vigyázó-hegyi (Béles), a mezei (Bélmező vára), „Bél”-ekkel, sőt a „Bélára” visszavezethető nevekkel, amelyek felsorolásától eltekintek. Elég rátekinteni a névjegytérképemre, hogy észrevegyük e településnév hovatartozását. Mindezek a „Bél” nevű helyek tele vannak avar régészeti emlékekkel és ennek ellenére -- I. István óta -- szlávosítják őket. 1037-ben Szent István király bencés monostort alapított Bélen, melyet Szt. Móric tiszteletére szenteltek fel. (Itt remetéskedett Gizella királyné rokona, Szt. Günther, majd Szent Gellért is.) Koppány hadai ellen Szent István Esztergomból indult el, idegen zsoldosokkal és Pannonhalmán fogadalmat tett, hogy győzelme után a lázadó birtokainak tizedét Szent Márton (Pannonhalma) monostorának adja. Így lett Bakonybél is bencés birtok, a király pedig, a legyőzött Koppány egyik utolsó menedékhelyén, felépíttette az új rend, az új hit erősségét, a bakonybéli kolostort, Szent Günther és Szent Gellért remete lakásának közelében.
A névadó Bél (Béla) patakát is megtalálhatjuk a Tiszta-víz nevű forrásban, amelynek neve valóban tisztát, fénylőt, csillogót jelent, amit régen magyarul a bél (vil) szóval fejeztek ki. És ez a fogalom rokon a „fényességes”, „fennséges”, azaz „úr” – a Béla -- fogalmával.
1.21 Belecska. Elpusztult helység Somogyban. (46o32,45’; 17o44,86’)
Puszta, Geszti és Polány között. 1266-ban Mojs mester végrendeletileg a Nyulak-szigeti apácákra hagyja a birtokot. Később 1290-ből származik egy másik szöveg: Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár Codex Diplomaticus Arpadianus Continuatus/9. kötet/382. „Erzsébet ifjabb királyné Beelch, Rakus és Dada helységek birbirtokát visszaadja a budai szigeten levő apáczazárdának.” Figyelembe véve a helységek földrajzi elhelyezkedését és az oklevelekben elég gyakran együtt említett szomszédos helyneveket, nyilvánvalóvá válik, hogy Ráksi és Dada szomszédságában (Igali járás) fekvő Beelch, (Belch) a volt Belecska pusztával azonos. Belche a Pallas Nagy Lexikon szerint: „régi magyar személynév, mely valószínűleg megfelel a mai „bölcs” szavunknak. Belecska név kialakuását Belec-hegynél, Belec-várnál a Beleci-pataknál, kísérhetjük figyelemmel. Itt a szomszédos kis falu neve ebből a névből alakult ki, kicsinyítő képzővel. Így lett a neve Belečka (Belecska). A „c” gyakran c-nek, máskor cs-nek hangzik a tulajdonneveknél. Ezért, és a magánhangzó hasonulás miatt, a Belecska egyenlő lehet a Belecke-vel. Az r>l váltás miatt Belec-Berec, majd Verec, kicsinyítve: Verecke formában is előfordulhat. A közös eredet ezeknél a neveknél nem zárható ki. A Kárpát-medencében hasonló, egységes körülmények viszont csak az avar korban állhattak össze. Így érthető, hogy az Alpoktól a Szeret folyóig megtalálhatjuk ezeket a BL és BLC vázból álló földrajzi helyelnevezéseket.
1.22 Billege Tótvázsony (47o00,48’; 17o47,21’)határában.
Oklevelekben előforduló nevei: 1233: Byluga, 1267: Bylga, 1270: Bylegue, 1293: Byliga, 1334: Bylge, Bilke (Csánki 3: 223), 1629: Büge, 1641: Billighe, másként Büghe,
1.23 Beleg. (46o24’; 17o50’) Elpusztult. Kaposvár mellett, Toponártól délre.
1.24 Bicsérd (46.02265; 18.08122)
A római korban már lakott település a Mursa (Eszék)-Sopianae (Pécs)-Savaria (Szombathely) út mentén helyezkedik el. Első írásos említése 1262-ből való. Nevének jelentése a Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint bölcső, vagy bölcs. A pápai tizedlajstromokban Bulchew néven fordult elő, 1542-ben Bycherd néven említik. Más forrásokban Bulchir, Bulcherd formában szerepel. Megítélésem szerint, a falu nevében – a névjegytérképi elhelyezkedés miatt -- itt is a „Bics” szótő kapja a főszerepet, mint Drogobicsnél, Bicskénél, Becsénél, Becskénél stb. láthattuk. Az „ér” lehet egy kisebb patakra utalás: Bics-ér, a „d” pedig gyakori helynévképző.
1.25 Bisse. (45.90633; 18.26108) és Bélvárd.
Baranya megyében, a Villányi-hegység északnyugati részén, (Tönkös északi oldalán) Harkánytól északra, Túrony és Szalánta között fekvő település. A besenyő eredetű település, Bisse nevét az oklevelek 1290-ben említették először Bysse néven, majd 1332-ben ugyancsak Bysse néven, 1542-es adóösszeíráskor pedig Byssch-nek írták nevét. Elképzelhető a kapcsolat Bőssel (Bess), vagy akár Büssüvel is. (Környéken kiejtés szerint: Büsü) 46.4551; 17.9643. Somogy megye keleti részén, Baté–Igal között helyezkedik el. Bise személynévként is előfordult. (Fehértói Katalin). A régészeti leletek szerint már a római korban is lakott terület volt. Oklevelekben Bouseu (1362), Besew (1408), Bösö (1575), Bese, Büssü ( 1725-tõl ) néven fordul elő. Nem szerepeltetem a listámban, csupán a feltételezett besenyő eredet miatt említem meg. A besenyők betelepedését általában a honfoglalás utánra teszik (először Tonuzoba jött be, Taksony fejedelem hívására, majd több részletben, egészen 1091-ig tartott a beszivárgásuk, amikor Lebunionnál végleg szétverték őket a bizánciak.), de nem kizárt, hogy az avarok között is lehettek besenyő törzsek, akik még a törzsszövetségük megalakulása előtt csatlakozhattak az avar birodalomhoz. Nyelvükről több elképzelés van, a kipcsák-töröktől, a keletiráni szakán keresztűl, az ugorig. Csak szláv nincs benne. A székelyekkel együtt jelentős szerepet kaptak az északi és nyugati határ védelmében. Viszont említésre méltó lehet tőle kb. 17 km-re ÉK irányban lévő Bélvárd falu neve. (Ma Bélvárdgyula, 45,9732; 18,4319). Vályinál: „BELVARD. Magyar falu Baranya Vármegyében”. A név egyértelműen Bél-vár+(-d) képző összetételű. A besenyők jelenlétére utal, hogy a közeli Báta helységnek is volt „Besenyő” nevű része. „Lajos király bizonyítja, hogy a szekszárdi apátság a Baranya megyei Bata helységben fekvõ Beseneu nevű birtokát - az oklevélben leírt feltételek és határok mellett - 40 évre bérbe adta - évi két márka haszonbérért – Tuteus (Becsei) királyi ajtónálló mesternek.” – olvashatjuk a DL 87199 jelű korabeli oklevélben.
1.26 Bikal. (46.33151; 18.28331) Baranya megye.
A BKL sorrend miatt kétségeim vannak, hogy beletartozhat-e a BLC vázú nevek csoportjába. Ami miatt mégis vizsgálat alá vonom, azt a szomszédos helyek nevei miatt teszem, és az olvasóra bízom a döntést, hogy hova is tartozik. Nem ismétlem meg a leírást valamennyi Bikal, Bikol helynévnél, ezért itt, egy csokorban tárgyalom a távoli helyek neveit is.
Bikal, első okleveles említése 1325-ből való. Ebben a község Tolna megyei (ma Baranya) Villa Bykol alakban jelenik meg először. A falu nevének jelentése a hivatásos etimológusok szerint: bükk-al, vagyis 'bükkös erdő alja'. Ez megegyezik Kelemen Lajos véleményével, aki a Kolozs vármegyei Magyarbikalnál (Bichal, Bykal), Bikal, Bicălatu;. (46.88083; 23.05306) ugyanezt a magyarázatot adja. Ennek a Bikalnak az első említése 1249-ből maradt fenn, terra Bekaly formában. Gondolom a nem túl messze fekvő Kalotabikalnak ugyanez a névmagyarázata. Van Bikalat nevű hely, a Jára jobb partján, Torda megyében, Făgetu Ierii, (ma Romaniában): 46.54151; 23.52362. A DL 36391. Kelt: 1449-08-18. Kiadó: KOLOZSMONOSTORI KONVENT, oklevélben, mint Bykal szerepel Oklos, Zenthkyral, Alyara, Fewlyara, Banya, , Kysaklos, Zynd, Boldocz mellett. Közvetlen szomszédja Alsójára (románul Iara, korábban Iara de Jos, németül Jahren) falu 46.55319; 23.51778. Lakói aranyat mostak és Felsőjárán aranybánya is működött. A középkorban vára volt, amelyet valószínűleg Járai Gál kolozsi ispán építtetett a 15. század elején. Járavár=Bélavár Először 1417-ben, utoljára 1438-ban említették, sorsa és helye ismeretlen. Ismert viszont a másik Bélavár, Belioara, (Posaga de Sus) Felsőpodsága és Alsópodsága között. (46.46293; 23.37989). Tőle délre, a Gyalui-havasok és a Bihar hegységhez tartozó Vigyázó-hegység között helyezkedik el Béles (Jósikafalva, románul Beliş) község, (46.68772; 23.02923) a Beles patak és a Meleg Szamos összefolyásánál. A Bihar-hegység túloldalán, a Fekete-Körös síkságán, pedig Belényes 46.66145; 22.35992, tőle nyugatra a Béli hegység, azon túl a Tőz folyóba csatlakozó Bél patak partján ott van Bél falu, Beliu. (46.48333; 21.98333). A béli járásban egy sor település jelzője lett a „béli” szó, de ez csak azt jelenti, hogy a váradi püspök Béli uradalmához tartoztak. Ezeknél a jelzett szó a mérvadó. (Például: Örvényes, Hagymás, Árkos, Rogoz, Kalocsa stb.) Nyílván való, hogy ezek „béles” és „belines” helyek, szabályos magyar ragozással! (Bél isten felesége Beltis, vagy más néven Belit istennő volt. Beles a csuvas török nyelvben „húsos bélest” jelent). Véleményem szerint a Bilak-Bikal változat sem kizárható. A Komárom megyei Tardos szomszédságában a 13. században még létezett egy másik Bikal (ma Bikol, 47,72; 18,45) falu is, amely a Tardos nemzetség birtoka volt. Ez a Gerecse hegy és a Duna között feküdt. (Tardos mellett, 1526-ban, a megmaradt és szekérvárban hősiesen, a végsőkig védekező magyaroktól a török nagyobb veszteségeket szenvedett, mint Mohácsnál.) Honfoglaláskor mindkét Bikal, Árpád központi törzséhez tartozott. A Duna menti Bikal közelében hasonló nevű Béla és Billeg puszták voltak, amelyeket a 2-es csoportban tárgyalok. A szomszédos helynevek megnevezése arra enged következtetni mindegyik Bikal nevű helységnél, hogy bármennyire csábító is a „bükk”-ből való levezetés, a bükkös erdő alja magyarázat nálam nem jön be. Bikalathavas (Muntele Bocului 46.568056; 23.331389) falunév is ezt bizonyítja:. a havast nem valószínű, hogy „erdőalja”-nak neveznének el, hiszen azért lett „havas”, ami magaslati elhelyezkedésre utal, és nem alj. (1100 m magasság! A pár házas település körüli dombokon lombos erdő már csak nyomokban fedezhető fel.)
1.27 Belecska, Tolnában. (46.64164; 18.41508) Németül Bellitsch.
A Tolna megyei Belecska első települési emléke az avar megszállás korszakából származik. A honfoglalás idején már lakott hely volt. A határában emelt földvárat a magyarok is megerősítették. A jelek szerint a Heder nemzetség szállásbirtokainak egyike volt. Egy 1271-ben kelt oklevél templomáról tesz említést, utána írásos említés 1332-ből származik Beelch néven. Neve előfordul még „Belez" alakban is. Akkor Simontornyához tartozott. Fényes Elek Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851) szerint „Belecska, puszta, Tolna vgyében, Nagy-Székely mellett.” Egy 1763-1785-ös katonai térképen „Belczi Puszta” a megnevezés. A középkori oklevelekben gyakran láthatjuk Belcz néven.
1.28 Belvárdgyula (45.97311; 18.43300) Németül Belward, horvátul Belvar.
A község Baranya megyében, a Mohácsi kistérségben. Két település, Belvárd és Kisgyula egyesüléséből keletkezett. Már az ókorban lakott terület volt. 1056-ban a pécsi püspökség volt a birtokosa. Az eredeti szótő valószínűleg Bél volt. A telep neve ennek megfelelően Bél-vár, plusz -d helynévképző. Keletre, a Duna partján, Kölked és Erdőfű községek között kanyarog a Béda. (Bédai Duna-holtág, és rezervátum). A Felsőbédai erdészház koordinátái: 45.9343; 18,7046. Jelenlegi ismereteim szerint, Béda anyakönyvezhető, ismeretlen eredetű, és jelentésű, női név. Véleményem szerint illeszkedik a Drávamenti avar védvonal hasonló nevű telepeinek sorába.
1.29 Belac (46o21,37’; 18o36,43’) Szekszárd és Kakasd között.
Ma már nem létező település, Kakasd keleti határában. Vályinál Beltz (kiejtés: belc!) formában is.
1.30 Bölcske. (46.74098; 18.96915)
Bőcs, Belecs, Belecska, Belech[15] etimonja lehetett a török „bilis” – „bölcsesség”. A bölcs szó eredete a török bügücsi. Alapszava a török bügü. Belech¬pataka, fl. (Gy. 1: 460) „elemzése bizonytalan. Gyaníthatunk benne a bölcs közszóból származó személynevet (vö. 1211: Belch szn., 1213/550: Belche szn.: ÁKSz., FNESz. Bőcs) éppúgy, mint névkölcsönzés útján a magyarba került szláv eredetű helynevet (vö. szb.-hv. B~lec hn., le. Bielec hn.: FNESz. Vásárosbéc.) Az első esetben a helynév Belecs, a második esetben pedig Belec hangzású lehetett. Itt azonban a szláv párhuzamok (szlovák vagy cseh nyelvbeli példák híján) nem eléggé meggyőzőek.” – olvashatjuk a http://mnytud.arts.klte.hu honlapon. Belche a Pallas nagy lexikona szerint is: „régi magyar személynév, mely valószínűleg megfelel a mai „bölcs” szavunknak. Előfordul Belche alakban a XIII. században”.
[1] Branko Nadilo: Egy vár és más épített örökségek az Ivánscsica hegység középső részéről („Građevinar” folyóirat 2004/56. évfolyama 1. száma)
[2] Forrás: Pallas Nagylexikon. Varasd.
[3] 1378-06-26 Lajos király. DL 6548. Átirás: 1379. Ebben az iratban Belletfalwa és Kebele formák szerepelnek.
[4] Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár Codex Diplomaticus Arpadianus Continuatus/9. kötet/84. A sz. jánosrendi kormányzó tanácsnak Peschenichát es Lykeniket tárgyazó adománya Perchinus comes és testvére Antal számára. 1275.
[5] Láthatjuk a bilkei templom falán Bileckij pap nevét. A 15 éves háború keleti harcterein, a kozák-lengyel harcokban is több Bileckijről maradt fenn írásos említés. Például, 1596-ban a lubnii (Szolonyica-i) csatában, Jerzy Struś seregében 500 huszárt vezényelt Bileckij. Később, 1733-1734-ben, a kozákvezérek sorában szerepel Bileckij Iván (кошевой атаман) atamán,. Majd az 1759-1760 években, egy Oleksza Vileckij (B-V váltás!) nevű kozák is kozákvezér, kosevoj atamán, lesz a zaporozsi seregben. Napjainkban Tadeusz Wilecki lengyel tábornokról (oroszul: Тадеуш Вилецкий), vagy Andrej Bileckijről (Андрей Билецкий) az ukrán gázügyek szóvivőjéről, olvashatunk a hírekben.
[6] Los, Lós, Nagylózs Győr-Moson-Sopron megye nyugati szélén, a Kisalföld és a nyugati dombság találkozásánál fekszik. Közvetlenül Pinnye, Sopronkövesd és Pereszteg községekkel határos.
[7]Beled a Rábaköz délnyugati települése, a 86-os főútvonal északi oldalán fekszik, a Kis-Rába mentén.
[8] DL 90950 Kelt: 1429-11-06. Kiadó: ZSIGMOND KIRÁLY
[9] DL 92779. Kelt: 1429-12-19. Kiadó: SOPRON MEGYE
[10] DL 43847 Kelt: 1430-08-03. Kiadó: ZSIGMOND KIRÁLY
[11] 1277. Idem Ladislaus pro terra Kechul terras Los, Loblo, et Tord a Comite Belud cambiat. Ad Tomi V. Vol. II.
[12] V.A. Magyar Oszágnak leírása.
[13] Mahler Ede Babylonia és Assyria. Zikkurat kiadó, Debrecen, 2003. 40. o.
[14] Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár. KISS LAJOS: Földrajzi nevek etimológiai szótára.
[15] Magasmartnál (Szlovákia, Brehy) a Garamba ömlő patak neve: Belecz-pataka volt.
